LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Vegyszeres védelme a házi kertekben nem általános, részben a fák nagy mérete miatt, részben pedig azért, mert a hagyományos fajták általában nem is igényelték a rendszeres permetezést. Az oltványdió elterjedésével azonban itt is fokozatosan új
helyzet alakult ki. A vegetáció első felében az atkák, valamint a gombás, illetve baktériumos eredetű levél- és termésfoltosságok
ellen csak ezek nagyobb mérvű fellépése esetén indokolt a vegyszeres védekezés.
Gnomóniás betegség: A leggyakoribb levél- és termésfoltosodást okozó betegség. Tünetei június-augusztusban figyelhetők meg. A leveleken és a zöld termésen 2-3 mm-es barnásszürke, gyakran összefolyó, elhalt foltok láthatók. Csapadékos nyári hónapokban az erős fertőzés idő előtti részleges vagy teljes lombhullást okozhat.
Almamoly: Június végétől csak olyan diófajtát károsít, amelynek csontképződése hiányos, vagy a termés kocsányrészénél kialakuló alapi nyílás csak részben záródik. A kártételt a kocsány körüli elbarnulás és a járatból kitolódó rágcsálók jelzi. Sokszor teljesen elfogyasztja a dió belsejét. A jól záródó diófajtákba nem tud behatolni. Sárga és tarka diólevéltetű: A diót ez a két levéltetűfaj
károsítja. Az előbbi egyedei a diólevél színén és fonákán elszórtan szívogatnak az érzugokban az utóbbi faj pedig a diólevél fonákán, a főér mentén szabályos sorokban helyezkedik el.
Szívogatásuk következtében a levelek nem torzulnak, de a főerek megbarnulnak, majd elhalnak.
A mézharmat-kiválasztás annyira erőteljes, hogy még a szomszédos és a telep alatti leveleket is bevonja.
