LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az evolúciónk jelenlegi stádiumában az emberi természet éppen azt tanulja, hogy vonakodva és ingadozva ugyan, de megtalálja az egyensúlyt a saját Énje feletti uralom és az Énnek való engedés között. Megtanuljuk megteremteni az egyensúlyt az emberi természet ,állati és isteni mivolta között. De az egész emberiségben visszatükröződik, hogy ennek a célnak az elérése nem egyszerű. Világunk jelenlegi állapota is egyértelműen megmutatja ezt. Már sokan próbálják ugyan megvalósítani a béke, a nemzetközi testvériség és az együttműködés ideáljait a népek között, de még nagy a kapzsiság, a tudatlanság és az önző nemzeti érdekek harsány hangja és vezető szerepe is. Ezek az idők viszont kezdődő
átalakulást is jeleznek, amit talán még nem érzünk, de sokan közülünk már sejtenek. Így egy új korszak küszöbén állunk, amelytől változásokat remélünk.
Hiszen hogy is volt a múltban, az emberfajunk őstörténetének azon korszakában, amikor elsötétült az embereket körülvevő fény, és láthatatlanná vált a mennyet és a földet összekötő híd? Hogyan alakultak ki az Én keresésének első lépései és vágyakozása az árja fajunk történetének a kezdetén? Tanulhatunk talán valamit a visszatekintés során, hogy jobban megértsük azt, ami előttünk áll? Induljunk el tehát együtt azokba az időkbe, amikor az isteni segítség még oly gyakran megjelent, és oly közel volt az emberekhez, hogy végre megérthessük: csakis rajtunk múlik, hogy ne tévedjünk el újra meg újra! Egy új faj kialakulásának a kezdeti időszakában – és itt a mi ötödik fajunkra is gondolunk – az emberi túlélés mindig az élelem nehézségekkel járó megszerzésével áll kapcsolatban. Ezért az emberiség legősibb, a történelmi hagyományokból is ismert szertartásai az állat- és növényvilághoz, valamint a termékenységhez kapcsolódnak. De már az emberiség kezdete óta is mindig a halált tekintették az élet legtitokzatosabb és legnyugtalanítóbb jelenségének. Ezért a fajunk vallásának legrégibb emlékei a halállal kapcsolatos szertartásokhoz kötődnek.
