LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A szoptatási készség egyenes arányban van az anya ilyen irányú ismereteinek mennyiségével. Az is nyilvánvaló, hogy az anya
a kívánt gyermekét szívesen szoptatja, ezzel szemben a nem várt gyermekénél ezt terhes kötelességének érzi. Általában az a
nő, aki nem tud „jó” feleség lenni, könnyebben mond le anyaként a szoptatásról is.
Vannak anyák, akik betegségük miatt, orvosi vélemény alapján nem szoptathatnak, ezért szülés után el kell apasztani az
emlőjükben a tejképződést. Ők már a gondolat felvetődésekor zokogásba törnek ki, és napokig sírnak emiatt. Alig lehet
megvigasztalni őket azzal, hogy egészen biztos, hogy belőlük jó anya válik akkor is, ha a szoptatásról le kell mondaniuk.
Egészen más a helyzet azokkal az ideges, meggondolatlan anyákkal, akik egyik napról a másikra szinte elválasztják újszülött
vagy alig néhány hetes csecsemőjüket. Elrejtve a valódi okot, szinte mindig azt mondják, „nincs tejük”. Ők inkább
ingerültséget, haragot éreznek gyermekük iránt, valamiféle rabságot látnak anyai kötelességükben. Úgy gondolják, hogy
hamarabb nyerik vissza egyéni szabadságukat, ha gyermeküket nem szoptatják. Tévednek.
A terhességi idő alatt a fejlődő magzat csak arra érett meg, hogy megszülessen. A szülés, a szétválás számára is
megrázkódtatás. Idegrendszerének a fejlettségi foka még olyan szintű, hogy további kilenc hónapig tartó szoros anyai
testi-lelki kontaktusra van szükség.
Amikor a szakemberek a szoptatásról beszélnek, többnyire az anyatej védő szerepére gondolnak. Arra az élő anyagra, ami
előtt még ma is nagy tisztelettel áll a tudomány. Újabb és újabb alkotórészét mutatják ki, úgy tűnik, hogy a megismerés
kimeríthetetlen.
