LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Freud a tudattalant önálló pszichikus princípiumként ábrázolta, amely a maga életét éli az ember lelkében, és állandó harcot folytat a tudattal, a saját külön céljait követi, mindig csak fortélyoskodik, különböző cselfogásokat alkalmaz, álcázza magát, csakhogy elaltassa a tudat éberségét, különböző kerülő utakon igyekszik magát külsőleg kifejezni, csak azt értékeli, ami azonnal megvalósítható, hihetetlenül türelmetlen, és nem elégszik meg a szükségletek kielégítésének távolabbi lehetőségeivel. A tudattalan valamennyi cselekvésében egy nem okos, de ravasz és hihetetlenül szeszélyes nő viselkedésére emlékeztet. Freud hibája továbbá abban állt, hogy osztatlan hatalmat tulajdonított a tudattalannak a tudat felett és hogy csak a köztük levő antagonisztikus kölcsönviszonyokat vette figyelembe, ami megfosztotta az embert attól a reménytől is, hogy végül felszabadulhat az állítólag felette uralkodó ösztönszerű, irracionális erők hatalma alól. Mindezzel összefüggésben a freudizmus csak a tudattalan azon jelenségeire fordított figyelmet, amelyek tartalmilag elfogadhatatlanok az emberi ész számára, s melyek ezért csak a szimbolizmus kerülő útján törhetnek be a tudat szférájába.
Valóban van éles és feszült ellentmondás a tudatos és a tudattalan között? Igen, ilyennel is találkozhatunk sajátos feltételek között, elsősorban patologikus – például hisztériás – esetekben, továbbá a stressz állapotában. De az élettapasztalat és a szaktudományos vizsgálatok bizonyítják a tudattalan és a tudat közötti megfelelés és mindkét irányú kölcsönösen kedvező hatás meglétét. E két tényező funkcionális összhangján alapulnak az emberi aktivitás legkülönbözőbb formái: a tanulás, a készségek kialakítása, az intuíciónak a tudományos és a művészi alkotás folyamatában megfigyelhető jelenségei stb.
Freudnak és követőinek másik tévedése abban rejlett, hogy nem egyszerűen megadták a tudattalan folyamatoknak azt a nagy jelentőséget, amely valóban megilleti őket az ember lelki életében, hanem mértéktelenül eltúlozták a tudattalan szerepét általában, a szexuális hajlamokét különösen. Freud annyira belefeledkezett a tudattalan problémájába, hogy hajlamos volt az egész pszichikumot erre redukálni: ,,…a lelki történések magukban véve tudattalanok és egész lelki életünknek csupán egyes aktusai és részei a tudatosak…”
