A tudat olyasvalami, ami állandóan előre irányul: ez idő alatt nem vezet „naplót” önmagáról.
Kétségtelen, hogy valamely probléma megoldását keresve, a felfedezés folyamatában az emberi gondolat nemcsak egyenes, logikai utakon halad előre, a tudat ellenőrzése alatt, hanem gyakran merít analógiákat és asszociációkat az emlékezet legmélyéből. A szokásos gondolkodási tevékenység, a tudati jelenségek folyamának felszíne alatt, a mélyben tudattalan folyamatok mennek végbe, amelyek ugyan önmagukban nem irányulnak a feladatok megoldására, ám bizonyos esetekben sugalmazhatják ezt a megoldást. Gyakran előbb a tudatalattiban jönnek létre váratlan, alkotó asszociációk, s csak ezután születik meg a termékeny gondolat.
Az alkotás olyan szellemi tevékenység, amelynek eredménye eredeti értékek létrehozása, az anyagi világ vagy a szellemi kultúra új, eleddig ismeretlen tényeinek, tulajdonságainak és törvényszerűségeinek megállapítása. Az újdonság objektív, amennyiben az eredmény a kultúra összefüggéseiben bizonyul valóban újnak. Amennyiben a megoldás nem önmagában, hanem csak szerzője számára új, úgy újdonsága szubjektív jellegű. A felfedezés éppen abban áll, hogy megtaláljuk megfejtetlen feladatok, nem tisztázott problémák elvi megoldását.
Általában csak járatlan ösvényeken át juthatunk el ide.
Ha az eredetileg alkotó jellegű feladat megoldásának elvélt már megtalálták, az mindjárt el is veszíti alkotó jellegét. A probléma most már az adott elv elsajátításában áll. A kitaposott utakat járó gondolkodás már nem alkotó folyamat.
Minden felfedezés kész eredmény alakjában jelenik meg előttünk. Éppen az ilyen kész eredmények alkotják a
társadalmi-történelmi értékeket. Az egyedi, alkotói eredmények mögött ezzel szemben ott rejtőznek a hozzájuk
vezető, hihetetlenül kanyargós és ellentmondásos utak, ott húzódnak az alkotás folyamatának sajátos, eredeti pszichológiai mechanizmusai.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány