Az Erkel Színház sokáig Budapest egyik legnagyobb épülete volt, 1951-ig funkcionált önálló intézményként, majd a közönség igényt még kielégíteni nem tudó Magyar Állami Operaházhoz csatolták. A színház rövid idő alatt készült el, a terveket Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza készítették, a telket a székesfőváros adta különböző tartalmi elvárásokkal, ezek 5 évre szóltak és a következők: állandó magyar színtársulat szerződtetése, így az előadások magyarul zajlottak, a külföldi vendégjátékok számát és jellegét meghatározták, előnyt élveznek bemutatásnál a magyar szerzők művei.
A gazdaságos működtetés nagyon nehezen sikerült, az első négy évtizedben igen komoly problémát is jelentett. A bérlők viszonylag sűrűn változtak, az eredeti tervhez tartozó művészeti koncepciót a város ilyen-olyan okból többször feladni kényszerült. Az első igazgató, Márkus Dezső igényes szolgáltatást ígért, az első előadás 1911. december 7-én volt a Népoperában, az igazgató vezényelte Erkel Ferenc Hunyadi László operájának nyitányát. A repertoárt folyamatosan gazdagította a rangos társulatok vendégszereplése. Az első évben fellépett az Orosz Balett és a Theater an der Wien is, ezek karmesterei Lehár Ferenc és Stella Oszkár volt. Az évadot nem mással zárták, mint egy Wagner-életmű bemutatásával. A második évadot is a népszerű operákra építették, az operettek világából az Aranyesőt játszották a legnagyobb sikerrel. A szerzőnek, Zerkovitz Bélának ez volt az első bemutatója. Az első három évadban a színház rengeteg bemutatót tartott, több külföldi társulat is színpadra lépett.
A fényes sikert az első világháború megszakította, 1915. május 15-én a Népopera, mint olyan megszűnt létezni. A későbbiekben ez az eszmény megvalósíthatatlannak bizonyult.
Címkékkülföldi társulatok művészeti koncepciók Népopera
Ezt mindenképpen olvasd el!
Lakner bácsi gyermekszínháza
A gyermekszínház gyermekszereplőkkel működő budapesti színház. A gyermekszínház története az 1920-as évekre nyúlik vissza, a …