LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A nálunk ismert vágóállatokat, a szarvasmarhát, a sertést, a tyúkot, a libát, a pulykát, a kacsát, a háztáji gazdaságokban és nagyüzemi telepeken különleges, koncentrált takarmány segítségével gyorsan felnevelik. Hamar el kell érniük a vágósúlyt, hogy az értékesítésre kerülő hús fiatal, puha legyen. A vadállatok fejlődésére a húsára gyakorlatilag kevés hatással van az ember. Táplálékukat, a különböző füveket, lágyszárú növényeket, leveleket maguk keresik meg a természetben. Életmódjuk határozza meg húsuk minőségét. A vadon élő állatok húsa általában zsírban szegényebb, mint a háziállatoké, ásványi anyagokból, nyomelemekből és vitaminokból azonban nagyjából azonos mennyiséget tartalmaznak. Kivételt képez a B1 vitamin, ami a sertéshúsban lényegesen több mint bármelyik vadhúsban. A táplálkozástudomány szempontjából a vadhúsok rendkívül értékesek, különösen azért, mert biztosak lehetünk benne, sem gyógyszerekkel, sem hormonkészítményekkel nem befolyásolták a minőségüket. A kereskedelmi forgalomba kerülő vadhúsokra ugyanazok a szigorú higiéniai és fogyasztóvédelmi előírások érvénesek, mint bármilyen más húsra. A kereskedőknek hatósági vizsgálatra kell vinniük a húst, bizonyos fajok, például a vaddisznó esetében pedig trichina-vizsgálatot is kell végezniük- a trichina a fonálférgek egy fajtája, ami az emberi szervezetbe kerülve súlyos betegséget okozhat. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a vadon élő állatokat a környezeti ártalmaktól sem védi semmi. Az 1986-os csernobili reaktorkatasztrófa után például az állatok húsa erős radioaktív szennyezettséget mutatott, ami azóta természetesen megszűnt.
