Az anya kételkedik önmagában. Fél, hogy nem tud majd megfelelni a kívánalmaknak. Meglepetten érzi, hogy nem szereti eléggé
a gyermekét vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt elképzelte. Ugyanakkor valami őt érő rendkívüli eseménytől retteg. Sokszor
szavakba önteni sem tudja, hogy elemi erővel tör fel benne a szülői felelősség érzése. Rádöbben arra, hogy az anyaság
egyúttal felnagyított felelősség, fájdalmas aggodalom egy belőle kiszakadt, védtelen életért. Ez az érzés segíti őt abban,
hogy önzetlenül, és különösen eleinte, szinte viszonzatlanul is szeresse, hatékonyan tudja védeni, ápolni, gondozni a
gyermekét.
A fiatal anya a környezetétől, különösen a férjétől meleg szeretetet, elismerést vár ezekben a testét-lelkét próbára tevő
nehéz időkben.
Szerencsére a szülést követő feszültség néhány nap, néhány hét után csökken. Az anya, aki eddig valami rendkívüli
eseménytől félt, megnyugszik. A fiatal család élete a rendes kerékvágásba terelődik. Napok múltával a feladatok súlya
kisebb lesz. Az anya, ahogy látja gyermeke egészséges fejlődését, gyarapodó testét, bontakozó képességeit, a kínzó
aggódását elégedett anyai büszkeséggel ellensúlyozza.
Miközben a nő életének legnemesebb és legnehezebb feladatát teljesíti, talán éppen ezeken a gyötrődéseken keresztül önmaga
is átformálódik. Érzelmileg megértőbb, empatikusabb, lelkileg gazdagabb lesz, fizikailag pedig erősebb, ügyesebb.
A kisbaba megtanítja a nőt a türelemre a szeretetre és az odaadásra.
Az értékrendek megváltoznak és ez a változás az egész családnak a javára válik.
Címkékanya apa baba csecsemő értékrent kötődés szülés születés türelem újszülött
Ezt mindenképpen olvasd el!
A kisgyerek fegyelmezése
Egyéves kor alatt ritkán szorul a kisgyerek fegyelmezésre. Az ilyen korú kisbabának még nem lehet …