LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A szocialista országokban – így hazánkban is – a férfiak és nők egyenjogúságát az ország alaptörvénye, az alkotmány biztosítja. Ez jelentős előrelépés a múlthoz képest, és kedvező feltételeket teremt a nők minden irányú, teljes felszabadulásához. Az egyenjogúság azonban nem jelenti azt, hogy a nők az élet minden területén egy csapásra ténylegesen egyenrangúakká váltak már a férfiakkal. Az egyenrangúság fogalma két dolgot tartalmaz: egyrészt azt, hogy a férfiak és nők egyenlő értékűek, nagyjából egyenlő képességekkel rendelkeznek; másrészt pedig ennek elismerését és egyenlő esélyek biztosítását a képességek kibontakoztatására.
Mindez éles ellentétben áll a férfiuralom évezredes hagyományaival, s így megvalósítása érthetően nagy nehézségekbe, ellenállásba ütközik. Még azok is, akik a nemek jogi egyenlőségét nem kifogásolják, sokszor kételyekkel és fenntartásokkal fogadják a teljes egyenrangúságra törekvést, különösen annak házasságon belüli megvalósíthatóságát. S vannak, akik érvekkel is megkísérlik alátámasztani kételkedő vagy elutasító álláspontjukat. A sokféle lehetséges érv közül néhányat komolyabban érdemes szemügyre venni.
Az egyenrangúság-ellenes érvek egyik csoportja a nemek közötti biológiai különbségekre hivatkozik. Ez az érvelés nem új, már századunk első éveiben megjelentek olyan könyvek, amelyek a nők biológiai eredetű alacsonyabbrendűségét igyekeztek bizonygatni, indokolatlanul eltúlozva az olyan tények jelentőségét, hogy pl. a nők termete, izomereje, agytérfogata általában kisebb, mint a férfiaké. Ma már inkább a hormonális és egyéb vele született adottságokra hivatkoznak, feltételezve, hogy ezek nemcsak a testi, hanem a nemek közötti lelki különbségeket is meghatározzák.
