LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A hagyományos házasságra jellemző, egyenlőtlen kapcsolatrendszert tehát át kell alakítanunk úgy, hogy elfogadtatjuk házastársunkkal az egyenrangú partnerség elvét. Ha az alárendelt fél helyzetében vagyunk, akkor ez azt jelenti: nem hagyjuk, hogy egyedül ő határozza meg, mikor és miről beszéljünk, vagy milyen döntéseket hozzunk. Annak alapján, hogy kialakítottuk magunkban az egyenrangú kapcsolat képét, először képzeletben próbálgassuk új, egyenrangú szerepünket; képzeljük el, hogy különböző helyzetekben hogyan kellene reagálnunk, mit kellene mondanunk ahhoz, hogy férjünk (feleségünk) egyenrangúnak ismerjen el. Amikor már egy sor ilyen helyzetet képzeletünkben lejátszottunk, következhet a gyakorlati kipróbálás.
Ha eddig fölényben voltunk, először azt kell tisztáznunk önmagunkban, hogy a kapcsolati egyenlőtlenség hosszabb távon nemcsak házastársunknak rossz, hanem nekünk sem kedvező, mert veszélyes feszültséghalmozódáshoz vagy unalomhoz vezet. Ezért helyesebb, ha tudatosan leépítjük saját uralmi igényeinket és bátorítjuk házastársunk önállóbbá, aktívabbá, egyenrangúvá válását.
Mindebben sokat segíthet, ha igyekszünk elsajátítani az ún. közlési technikákat.
Kísérletileg megállapítható, hogy a beszéd annál meggyőzőbb, minél érzelemgazdagabb, szenvedélyesebb. Az ilyen beszéd rendszerint gyorsabb ritmusú, lendületes, erőteljes és jól tagolt. Ezek a beszédsajátosságok bizonyos fokig akaratlagosan is létrehozhatók, vagyis gyakorolhatók, feltéve, hogy valóban hiszünk abban, amit mondunk, tehát önmagunkat adjuk, őszinték vagyunk. Az ilyen „kibeszélés” ugyanakkor felszabadítóan hat az érzelmekre, megkönnyíti az átélt, őszinte megnyilatkozást.
