A hallás ingere a levegő rezgése, amelyet a hallószerv hangként érzékel.
A rezgés nagysága (amplitúdó) határozza meg a hangosságot, hangerőt; míg az egy másodperc alatt létrejövő rezgések száma (a hang frekvenciája) befolyásolja a hangmagasságot (az emberi fül 16-20000 Hz frekvenciájú hanginger felfogására képes).
Zajérzékletet a nem szabályos hullámok keltenek, például egy üvegpohár összetörése, a kulcscsomó leejtése, kocsizörgés, és a többi.
Az összetett, szabályos hullámokat hangok kombinációjának halljuk, és így megkülönböztetünk zenei és beszédhangokat.
További érdekes pszichológiai jelenség a felhangok előfordulása.
Egy hangszer nem csak sajátos frekvenciát bocsát ki, hanem annak többszöröseit is.
Ezek a felhangok határozzák meg főleg a hangszínt.
A hangszín alapján tudjuk megkülönböztetni, hogy például ugyanazt a „C” hangot zongorán, vagy éppen hegedűn szólaltatták meg.
A hanghullám rezgései a dobhártyán át a hallócsontok közvetítésével a belső fülbe jutnak, ahol az úgynevezett „Corti-féle” szerv receptoraira tevődnek át.
A Corti-szerv egy speciális érzékhám, amelynek érzékelő elemei a szőrsejtek.
A Corti-szerv 23000-nél is több sejtje közvetlenül érintkezik a hallóideg végződéseivel, és ezek a hallás elsődleges ( primer ) közvetítői.
A látás és a hallás összehasonlítása:
Fizikai jellemzők: Látás Hallás
hullámhossz színárnyalat hangmagasság
hullámamplitúdó fényesség hangerő
hullámkomplexitás telítettség hangszín