LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Bár az információ töredékesen, apró darabokban kerül érzékleti rendszerünkbe, a világot nem így észleljük. Egy egész világot tapasztalunk, mely emberekből és tárgyakból áll, és amely integrált egészekkel, nem pedig érzékletek morzsáival bombáz minket. Az ingerek egyedi tulajdonságait csak kivételes körülmények közt vessük észre, legtöbbször háromdimenziós tárgyakat látunk, zenét vagy szavakat hallunk.
Az észlelés – azaz percepció – kutatása arra fókuszál, hogyan integráljuk észleleteinket tárgyakba, és hogyan használjuk őket a világban való tájékozódásra, hiszen az észlelet az észlelés eredménye. A kutatók az észlelést mindinkább abból a szempontból közelítik meg, mik azok a problémák, melyeket az észlelőrendszerünknek meg kell oldania.
Két alapvető probléma minduntalan felmerül, hiszen észlelőrendszerünknek meg kell mondani, hogy milyen tárgyak (székek, asztalok, körték, kutyák, és még sorolhatnánk) hol vannak (tőlünk jobbra, karnyújtásnyira balra, és így tovább), de ugyanez vonatkozik a hallásunkra is: mi volt ez a hang, honnan jött, elölről vagy hátulról?
A látásban a mintafelismerés – egyszerűbben felismerés – kap szerepet, ami a fennmaradásunk miatt lényeges, hiszen tudunk ebből a tulajdonságaira következtetni.
A téri lokalizáció – vagy egyszerűen lokalizáció – pedig az, ahogyan a tárgyak helyét meghatározzuk. Ez a fennmaradás szempontjából szintén alapvető fontosságú, hiszen a környezetünkben való tájékozódás eszköze. Enélkül állandóan beleütköznénk a tárgyakba, nem volnánk képesek megragadni őket, legrosszabb esetben veszélyes tárgyak, esetleg ragadozók útjába kerülnénk. Bár a számunkra a tárgyak külső megjelenése állandó, a retinánkra eső ingerek folyamatosan változnak: a lokalizáció, a felismerés és a konstancia funkciói minden érzékleti modalitásra érvényesek.
