LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Minden csecsemő egyéniség. Sajátos, egyéni testi és lelki tulajdonságai vannak. Megmutatkozik ez ízlésében, étvágyában is.
Lehet, hogy valóban étvágytalan, de az is előfordul, hogy csupán nem eszik annyit, amennyit a mama vagy a nagymama
szükségesnek tartana. Az édesanya – aki önmaga pedig (esetleg feleslegesen) fogyókúrázik – annak örül, ha minél többet eszik, s minél gömbölyűbb a kicsi. Van olyan csecsemő, amelyik eltűri az ilyen túletetést, és van, amelyik ellenáll. Ha jól fejlődik, kiegyensúlyozott, élénk, jókedvű, arcszíne rózsás, egészséges, jó ránézni, ne erőltessük, hogy elfogyassza az általunk szükségesnek ítélt mennyiséget. A kényszer kellemetlen emléket társít az étkezéshez, ami ellenérzést válthat ki a csecsemőből, és valóban étvágytalanságot okozhat.
Tényleg étvágytalan?
Nehezíti az etetést és étvágytalansághoz vezethet a rossz etetési technika is. Lehet, hogy nem megfelelő formájú a pohár, a
kanál, túl nagy vagy túl kicsi lyukú a cumi stb. Ne mi akarjuk diktálni az étkezés ütemét, alkalmazkodjunk a csecsemő
evésritmusához. Ne akadályozzuk aktív közreműködését, ne féljünk attól, hogy bepiszkítja magát. Lehet az is, hogy az étel
melegebb vagy hidegebb a megszokottnál. Elvonhatja a kicsi figyelmét valami, esetleg éppen mi akarjuk játékkal elterelni.
Ritkábban panaszkodik az édesanya arra, hogy csecsemőjének fokozott az étvágya. Gyakran magunk szoktatjuk rá a kicsit, hogy
túl sokat egyen.
Ha a baba elhízásra hajlamos, és sok ételt kíván, kisebb energiaértékű, ám nagyobb telítettséget keltő étellel (főzelékkel,
gyümölccsel) kínáljuk, hogy ne hízzon el. Így a baba is elégedett lesz.
