Az EVIL gépekkel kapcsolatban talán az egyik legtöbb vitát kiváltó tényező az elektronikus kereső (EVF) bevezetése az optikai-reflex kereső (ORF) helyett, melynek alkalmazása természetesen lehetetlen volna egy tükör nélküli gépben.
Az érvek mindig az új fejlesztés használhatatlanságát hangoztatják.Egy valamit kell mindenkinek megértenie: a vállalatok profitot termelnek a részvényeseiknek. Ezért vannak, semmi másért (most hagyjuk a nonprofit szervezeteket, az egy másik pálya). Igen, még a Nikon és a Canon is. A profitot ezerféleképpen lehet növelni, az egyik mód ezek közül a költségek csökkentése, a termékek minél olcsóbb előállítása. Sok változásnak ez a motorja. Olcsóbbá tenni valamit, lecserélni egy korábbi megoldást egy olyanra, amit olcsóbb előállítani. Máskor a dolog kicsivel komplexebb, és a kompetenciákról szól. A Sony és a Panasonic, a két hatalmas japán óriásvállalat, alapvetően elektronikai cégek, gyártanak ők mindent, amibe elektronika kell. Minél több, annál jobb!
A Panasonic esetében az EVF bevezetése természetesen műszaki szükségszerűség is volt, nem nagyon létezik más olcsó és használható megoldás cserélhető objektíves, tükör nélküli gépekbe. A Sony viszont olyan gépbe is betette, ahová alkalmazhatott volna tükröt és pentaprizmát is. Mégsem tette, és ez ebben az esetben egy tudatos döntés eredménye volt. Egyszerűen úgy döntöttek, hogy ezt akarják, ezt fogják használni, és kész. Nyilván azért, mivel ez tűnt gazdaságilag racionális döntésnek, így remélnek több profitot.
A fenteik szellemében semmi értelme azon gondolkodni, hogy jó-e az EVF vagy sem, ugyanis pár év, és nem lesz választásunk. Az elérhető árú gépekben EVF lesz, és nem ORF.