LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A fehér juhászkutya már a 19.század elején megjelent az Újvilágban, s lényegében azóta is nagy megbecsülésnek örvend. Igaz, mára már kontinensünkön is változóban van „státusza”, különösen 1988 óta, amikor is megalakították az amerikai-kanadai fehér juhászkutyák kedvelőinek európai szövetségét, melynek tagja egyebek között Svájc, Ausztria, Hollandia és Németország. A fehér juhászkutya értelmes, kedves, kezes jószág. Lojalitásához, hűségéhez nem fér kétség. Könnyen kezelhető, viszonylag kis fáradsággal kiképezhető, idegenekkel nem agresszív vagy rosszindulatú, bár némi tartózkodással viseltetik irántuk. Csoportosan, kennelben is gond nélkül tartható, mert kifejezetten falkaszerető, fejlett társas ösztönnel rendelkezik. A gyerekeket szereti, a ház körül vagy a házban tartózkodó különféle állatokkal is jól megfér. Szervezete szilárd, ellenálló, mert tenyésztői nem áldozták fel a minőséget a divat, a „szépség” kedvéért. A fajta kellemes természete, szép külleme megtévesztő, hiszen korántsem elkényeztetett kiállítási sztár. Ellenkezőleg: remek őrző-védő kutya. Bevált mint vakvezető és lavinakutya, kiképezhető kábítószer és robbanóanyag felkutatására, de különféle rendőri feladatok elvégzésére is szívesen alkalmazzák. Az amerikai rendőrség például néhány esztendővel ezelőtt egy fehér juhászkutyát választott az év rendőrkutyájának. A német juhászkutya almokban szerte a világon nem ritka a fehér kölyök. Ezeket az eseteket persze a tenyésztők nem verik nagydobra, hiszen rontaná kenneljük hírnevét. Így hát a legtöbb országban a fehér német juhászkutya gyakorlatilag eltűnt, az ilyen kölyköket ugyanis már születésük pillanatában elpusztították.
