A lélek, mint a szellem és a személyiség közötti közvetítő, addig kíséri és befolyásolja a testet, amíg hosszú időszakaszok után maga a szellem is lehetőséget kap arra, hogy akadálytalanul összeköttetésbe léphessen a poláris ellenpárjával, az anyaggal. Mert eddig az időpontig a test már átszellemiesedett, és a rezgésszintje is megemelkedett, ezért lehetőség nyílik a kapcsolatteremtésre. A tudat kitágulása, a felfelé irányuló fejlődés, amely egyre magasabb rezgési szintet hoz létre, maga az evolúció.
A lélek az antahkaranán, a fényhídon keresztül áramoltatja az energiáját a tükörképébe, a fizikai síkon létező személyiségbe. Mert a lélek az antahkaranát elsőként lefelé építi meg, majd a fejlett egyéniség a meditáció során felfelé, a lélek felé is elkezdi építeni ezt a kétrészes csatornát. Az antahkarana egy fényoszlop, amelynek három erővonala van: az akarat, a szeretet és az intelligencia, amelyek a tetőcsakrán keresztül érintik meg a testet. Ezekből a csakrákból áradnak aztán az erővonalak a„nádikon” keresztül az idegrendszerbe. Ez az idegrendszer voltaképpeni feladata, mert a lélek az ember rendkívül összetett idegrendszerét használja fel arra, hogy szétossza az energiáit, amelyek aztán a fizikai, érzelmi és mentális érzékelésünket alkotják.
A találkozás a lélekkel a meditáció által jön létre, és ezeknek a tapasztalatoknak a révén lesz egyre tudatosabb a kapcsolat, amely idővel lehetőséget is ad a lelki tudat kibontakozására. Lassan egy állandó kapcsolat alakul ki a lélekkel, amelyen keresztül az ember egyre inkább felismeri, hogy ki ő, és hová kell vezetnie az útjának. Ez a tudatosság addig növekszik, amíg az ember azzá nem válik, ami ő valójában. Ez egyben az az út is, amelyen lépésről lépésre felépül az antahkarana hídja.