LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A „felkapatás” egy mítosz, ami tulajdonképpen nem létezik. Félreértések sorozata vezet oda, hogy a baba végül állandóan valakinek a kezében, ölében van és nem lehet letenni, mert különben sírni kezd. Ez a jelenség teljes félreértés. A probléma általában ott szokott kezdődni, hogy az újszülött sokat nyűgös, fáj a hasa, és általában kézben, ölben megnyugszik. A valódi problémáját nem oldja meg senki, inkább felveszik, mert kézben csöndben van.
Ez a szokás aztán megmarad, és ha a kicsi sír, mindig valaki kézbe veszi, ahelyett, hogy a gondjaira keresnének megoldást, mert nem az a fontos, hogy ne fájjon a baba hasa, vagy kapjon inni, ha szomja, hanem, hogy ne sírjon.
Ezzel gyakorlatilag ugyanazt érik el a szülők, mintha a baba minden mukkanásra anyamellet kapott volna, vagy cumit toltak volna a szájába.
A helyzet megoldása és megelőzése tehát nagyon egyszerű: ha valami baja van a babának meg kell azt oldani (erről a korábbi fejezetekben már sokat írtam), nem pedig valamilyen, sőt akármilyen módon elcsendesíteni.
Ez nem azt jelenti, hogy ha a baba sír, akkor ne vegyük kézbe, sőt: ha sír a baba mindig nyugtassuk meg, vegyük fel, hiszen igényli a testközelségünket, azonban ne ez legyen minden problémára a megoldás, ez csak az első lépés legyen, utána keressük meg a probléma valódi megoldását.
Ugyanebben a helyzetben a cumit sem tartom jó megoldásnak, hiszen az is csak elhallgattatja a csecsemőt, de nem oldja meg a kicsi sírásának az okát. A cumi használatát olyan helyzetekben tartom elképzelhetőnek, amikor nem tudod a kicsit megnyugtatni, pl. autóban, ha Te vezetsz, fogzáskor, vagy hasfájásnál, ha egyik szer sem hat, illetve elalváshoz, amennyiben nem akarod cicin altatni a babát és magától nem akar elaludni.
