A féltékenység olyan dolgokra késztetheti az embert, ami korábban idegen volt tőle, ami sosem jellemezte a viselkedését,
gondolkodását. De ha féltékenyek vagyunk, nem is gondolunk erre, hanem megyünk, mint a lavina, lefelé a lejtőn. Különböző rafinériákkal próbálnak rájönni a partner vélt vagy valós cselekedeteire az emberek. Kutatják, hol volt a másik, kinek írt, kivel találkozott, meddig, a kérdések özönével árasztja (gyötri) partnerét, magánnyomozót bérel, kutat a másik táskájában, beleolvas az e-mailjébe, levelezésébe; ellenőrzi, kinek és hányszor telefonált vagy küldött sms-t. Ez különben az utóbbi évek lebuktatásainak fő célpontja, hiszen az e-mailekből, a részletes telefonszámlából remekül vissza lehet következtetni, hogy ki mikor, kivel, hányszor kommunikált. De folytatódik azzal, hogy nézi a másik zsebeit, számláit, szagolgatja a fehérneműt, ellenőrzi az autóban a kilométerórát – s mindezt követheti agresszió, szélsőséges esetben tettlegesség.
Romantikus, szerelmi féltékenység, háromszög kapcsolat
Ettől eltérően mondjuk azt is, hogy valaki féltékeny a másik szép házára, munkájára, sikereire stb., éppen ezért megkülönböztetném a féltékenységet az irigységtől és a rivalizálástól. Ezek azok a kifejezések, amelyekkel a legtöbbször összekeverik az emberek a hétköznapi beszélgetések alkalmával.
A szerelmi féltékenység mindig három ember között zajlik, még akkor is, ha esetleg csak képzeletben van jelen az egyik. Tehát van egy szerelmi kapcsolat, melyben az ember kizárólagosságot élvez, kizárólagosságot a szerelemben, és egy harmadik a partnert ebből a kapcsolatból ki akarja zökkenteni. Vagy én úgy képzelem, hogy ki akarja csábítani. Háromszemélyes tehát a szerelmi dráma, a féltékenység; míg az irigység egyszemélyes, mindig csak egy emberben játszódik le, és az ember általában titkolja is azt, hogy ő irigy.