A feng kínai kifejezés szó szerinti fordításban szelet jelent, míg a shui a vizet jelöli. E két kifejezés arra utal, hogy minden, ami minket körülvesz, folyékony energiából áll. Még az olyan tárgyak is, mint egy szék, egy asztal, vagy egy ház is folyékony energiából építkeznek. A taoizmusban – ahol a feng shui művészet gyökerei rejlenek – a feng shui az ember környezetével és a természettel való harmonikus együttélésének művészetét és tudományát jelenti.
A feng shui az ősi kínai szabályrendszerek egyike. A kínaiak évezredek óta a feng shui segítségével építik házaikat „szerencsét hozó helyekre”, s a feng shui elveinek megfelelően rendezik be őket. A kínaiak mindig is a feng shui alapelvei szerint építették és alakították ki kertjeiket. De ezeket a szabályokat a mai, modern Kínában is figyelembe veszik. A nyugati látogatóknak bizony különösnek tűnik, amikor például egy toronyház falában egy lyukat talál, amely az optimális energiaáramlás szolgálja. Különösen kellemes az első benyomásunk, amikor belépünk egy kínai kertbe. A harmónia, a nyugalom és a védettség érzése vesz körül bennünket. A legtöbbször azonban nem tudjuk megmagyarázni, hogy mi váltja ki belőlünk ezeket az emóciókat.
A feng shui a legutóbbi időkig csak Délkelet-Ázsiában – ott is mindenekelőtt Hongkongban, Japánban, Tajvanon, Koreában, Thaiföldön, Szingapúrban és Malajziában – terjedt el. Néhány éve azonban a feng shui a nyugati világban is ismertté vált. Amerikában, Ausztráliában és Európában egyre több ember követi házépítéskor vagy lakásuk berendezése során a kínai harmóniának ezt a tanát. Az Egyesült Államokban és Európában a feng shui egyre népszerűbbé vált. Megjelentek a különböző feng shui iskolák és mesterek, akik az eredeti tanokat eltérő módon értelmezik és alkalmazzák. Mindannyian arra törekszenek azonban, hogy a feng shuit a nyugati világ szükségleteihez igazítsák.