Fogról – fogra

Valahogy nem jól találta ki ezt a dolgot a nagy Tervező elme, ami a szánkban van, a fogainkat. Egész életünkben történések forognak körülötte, s valljuk be őszintén, talán egy alkalmat kivéve csak problémákat okoz, és fájdalmat. Tehát, kezdjük csak elölről. Az ember fia, vagy lánya megszületik, szép sima ínyekkel, semmi foggal a szájában, és éli a csecsemők nyugodt életét addig, amíg egyszer csak el nem kezd piszkálódni az a valami ott benn, amitől viszket, aztán fáj, aztán bedagad az íny, aztán már csak üvölteni lehet miatta, pedig egy ujj, mint hűséges fájdalomcsillapító szolga, amíg bírja erővel, és energiával dörzsölgeti, simogatja, hogy végre felkiáltson a család: KINŐTT AZ ELSŐ FOGA ! nos, ezzel nincs vége a tortúrának korántsem, mert igazából most kezdődik. Tejfog, tehát amint véget ér a „tejes” időszak, kihullik a gaz, és nő helyette a másik. Nos, hát akkor van itt még egy öröm, mert ugye az elhagyott fogért a Fogtündér, mint tudjuk ajándékot ad. Tehát térjünk vissza, kinő a másik, sikáljuk, öblítünk, mégis, valahogy nem jó a technikánk, vagy elfelejtjük aznap kétszer, vagy isten tudja miért is, de kilyukad. S maga a szuvasodás is fogászati betegség. Nos, mehetünk fúratni, tömetni, felépíteni, koronát tetetni, urambocsá, hidat, merthogy telnek az évek. A fogak lyukadnak, sőt, van hogy le is törnek, sőt, van hogy elporladnak, csak a gondot okozzák. A szuvasodásnak több oka lehet, a helytelenül mosott fog is szuvasodik. S amennyiben valóban helytelenül mossuk, úgy az ínynél lerakódott ragacsos ételmaradék, lepedéket képez, majd fogkővé alakul, s innentől már nincs megállás az ínygyulladás felé… majd, ha még mindig nem megyünk az orvoshoz, hát akkor egyszer csak puff…. Kiesik a fogunk. Miért is? Mert a gyulladt íny először bedagad, aztán lassan visszahúzódik, sorvadni kezd, a fogkő egyre nagyobb területeket foglal el magának az íny és a fog területéből, s valóban kipotyogtatja a fogunkat. És akkor jön az őrült kérdés, úristen, mit csináljunk? Hogy lehet így enni? Egyáltalán, hogy lehet emberek közé menni…pótolni kell a pótolhatatlant, mert a pótlás már sose lesz olyan. Azzal már nem lehet diót törni, sőt, ha keményebb a mogyoró még azt se ehetünk vele, s ha nem jól ragasztjuk fel, akkor ott marad az almában, miközben a szánk már nem is ér a gyümölcshöz. Tehát, jön a protézis. Először csak féloldalt, aztán két oldalt, aztán alul, aztán felül, aztán már csak az van. Persze, a mai modern világban fogbeültetés is van, és azt meg úgy de úgy odacsavarozzák, annyi meg még többször annyi pénzért, hogy valóban olyan ,mintha a sajátunk lenne. De akárhogy is, ott van az a fránya mintha… mégsem a mienk. És akkor egyszer csak véget is már az életünk, mert már annyira öregek vagyunk, hogy lejár az időnk. S miközben elmélázunk a múlton, eszünkbe jut, az első lyukas fog, az első fúrás, az első pótlás, s meredten nézzük a poharunkba csendesen úszkáló protkót, szánkba érezve még egykori mogyorók és diók ízét, majd belehörpintünk a zöldségturmixunkba, nagyot sóhatjunk: óóó azok a fogas régi szép idők!

Kapcsolódó fórumok:

• gyulladáscsökkentő fogra
• füstös veronika és lánya