LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Manapság szinte nincs nő, aki elégedett lenne alakjával, súlyával. Mindenki fogyókúrázni, diétázni akar. Érdemes tehát áttekinteni mikor beszélünk fogyókúráról és mikor diétáról, hogyan kezdjünk hozzá, mennyi ideig tartson… Megszámlálhatatlan kérdést lehet feltenni a témával kapcsolatban.
1) Mikor beszélünk fogyókúráról és mikor diétáról?
A diéta szó, gyógytáplálkozást jelent, mely a gyógyítás érdekében különbözõ módon – minõségében, mennyiségében, illetve elkészítésében – megváltoztatott étrendeket takar. A diétával történõ kezelés tudománya pedig a dietetika, vagy gyógyélelmezés. A fogyókúra is egyfajta diéta mely a táplálkozás fõként mennyiségi, valamint minõségi változását foglalja magába, kalóriaszegény étrendként is ismert. Azonban a helyes fogyókúra a dietetikus mellett, a gyógytornász segítségét is igényli, bizonyos esetekben orvos segítségére is szükség lehet.
2) Rengeteg cikk, szakkönyv jelenik meg manapság különböző típusú fogyókúrákról. Magam hallottam már lékurát, szénhidrát-diétát, fehérjediétát, gyümölcskúrát, hogy csak néhányat említsek. Lehet-e valamilyen szempont szerint rendszerezni a fogyókúrákat?
A fogyókúrákat sokféle szempont szerint csoportosíthatjuk, mely csoportokon belül számtalan egyéb elnevezést kaptak a diéták. A fõbb szempont a mennyiség szerinti meghatározás, mely minden esetben csökkentett energiatartalmat jelent, azonban egyéni igény szerint, illetve az elhízás mértéke szerint változó. Ez lehet kb. 800 kcal – 1500kcal mennyiség, ajánlott felügyelet mellett. A rengeteg cikk legtöbbje nem törõdik az egyén igényeivel, az esetlegesen elõforduló vagy a háttérben megbúvó betegségekkel, melyek egy-egy rosszul megválasztott diéta esetén komoly problémákat okozhatnak a fogyókúrázónak. Ilyenek például a nagyon magas fehérjetartalmú és magas zsírtartalmú diéták (pl.: Atkins), melyek fõként a minõségében megváltoztatott étrendek csoportjához tartoznak. Ezeket tartom veszélyesnek, ha hozzáértés nélkül kezdi el a fogyni vágyó, szakértõ megkérdezése nélkül. Az ételek elkészítési módjának megváltoztatásával is jelentõs eredményeket lehet elérni, hiszen ez egyben kedvezõ minõségi és mennyiségi változást is eredményez.
3) Melyik típusú fogyókúra mikor ajánlható, ha ezt a kérdést így egyáltalán fel lehet tenni?
Általában a fogyókúrákat a divat határozza meg. Nagyon sok, a nagyközönség által olvasott havi illetve hetilap – legtöbb esetben nem szaklap – foglalkozik és ajánl különbözõ fogyókúrákat. A helyes azonban mindig az egyénre szóló, felügyelet mellett ellenõrzéssel végzett kúra, amely csak dietetikus és/vagy más területen mûködõ hozzáértõ szakember (gyógytornász) felügyelete mellett lehetséges. Laikusként nehéz megállapítani, hogy mi a megfelelõ! A divatos szénhidrát-, fehérjediéta, hosszú távon nem hoznak eredményt és nem tarthatók az egészség megõrzése érdekében. Ha a fogyni vágyó valamilyen diétát szeretne alkalmazni, minden esetben javasolt felkeresni egy dietetikus, aki helyes tanácsokkal tudja ellátni az általa kiválasztott diétával kapcsolatosan, illetve egyéb könnyen alkalmazható tanáccsal tudja segíteni a hétköznapi étkezést.
4) Milyen tesztek, mérések nevezhetően objektívnek arra vonatkozóan, hogy az ember egyáltalán elkezdjen-e egy fogyókúrát?
A leggyakrabban alkalmazott és egyben a legegyszerûbb meghatározási mód a helyes testtömeg megállapítására a BMI (Body Mass Index) vagy testtömeg-index. Ez egy kg/m2 egységben megadott szám, vagyis egyszerûen a kilogrammban mért testtömeget elosztjuk a testmagasság méterben mért négyzetével. A normál testtömeghez tartozó tartomány általánosan (nõnek, férfinek): 20-25-ig elfogadott. (Pontosan: nõknél 18,7-23,8; férfiaknál 20,1-25.) Ezen felül 25,1-30 között: I. fokú elhízásról, 30,1-35 között: II. fokú, 35,1-40 között: III. fokú; 40,1 fölött: IV. fokú elhízásról beszélünk. A testtömeg-index kisfokú növekedése az életkorral fiziológiásnak tekinthetõ. Alapjában véve bármilyen kisfokú elhízásnál már érdemes és javasolt a fogyókúra alkalmazása egyénre szabottan.
5) Miért vallanak hosszabb távon meglehetősen gyakran kudarcot a fogyókúrázók, pontosítva a kérdést, miért hízzák vissza rendszeresen a leadott kilókat?
Hosszú távon sikeres fogyás csak szakemberek vezetésével lehetséges. A kudarc okai, hogy a fogyókúrázó nincs tisztában az elhízás okával, nem ismeri a szervezet fogyókúra bevezetésekor fellépõ alkalmazkodási válaszát. Gyakran belefáradnak, nincs kellõ akaraterõ, lelki támogatás, vagy irreális a kitûzött cél. A fogyókúra ideje alatt megtanult étkezést, mozgásformákat, fizikai aktivitást a kúra befejezése után is folytatni kell az elért eredmény megtartása érdekében, nem szabad visszatérni az elõzõleg alkalmazott helytelen étkezéshez és életmódhoz. Az elhízás nem két hét alatt alakul ki, ezzel párhuzamosan a helyes fogyás is hosszú idõtartamú. Az energiaszegény étrend hirtelen bevezetése után a szervezet alkalmazkodik az új alacsonyabb energia-bevitelhez, és energia-felhasználó mûködését lassítani kezdi. Ezért tapasztaljuk, hogy az elsõ hét „sanyargató étrend” után a leadott 3-4 kg, a továbbiakban nem változik, a fogyókúrázó kedvét veszti a eredmény hiányában. A lassú fogyásra törekedve is alkalmazkodik a szervezet, de lassabban. A „türelem rózsát terem”, mert aki beéri a havi 2-4 kg leadott testtömeggel, fogyása lassúbb ugyan, de nem áll meg. Így az évi 10-15kg fogyás tartósnak mondható és kis nehézségek árán elérhetõ. A diéta bevezetésével egy idõben gyógytornász szakember által összeállított és irányított programot javasolt alkalmazni.
6) Hogyan előzhető meg a visszahízás?
Mint fent említettem, a lassú fogyási programokkal megelõzhetõ, valamint a fizikai aktivitás fenntartásával. Fontos, hogy egy fogyókúrázó ne legyen éhes, vagyis ne éhezzen, mert az sem a testnek sem a pszichének nem tesz jót, hiszen elõfordulhat a türelem elvesztése következtében a gyakorivá váló nagyevési roham, amikor hihetetlen nagy mennyiségû étel elfogyasztásával vigasztalódik a fogyókúrázó. Ez a módszer nem vezet eredményre, sõt súlyos problémákhoz is vezethet (anorexia, bulímia).
7) Tudna-e olyan heti – kétheti étrendet javasolni, amely a súlytartást garantálja?
Az étrend kiadása egyénileg ajánlatos, mely minden egyes ember saját szükségleteinek, igényeinek, gazdasági lehetõségeinek, szokásainak megfelelõ. Nincs két egyforma ember! Ezért sem vagyok híve az elõre, közcélokra gyártott étlapoknak. Nem biztos, hogy helyesen választja ki magának a fogyni vágyó az étlapot. Jobban szeretem, ha táplálkozási anamnézis elkészítése mellett, készül az étlap, így a fogyókúrázónak nincs oka panaszra. Természetesen ismertetés céljából nem rossz. Fontos a továbbiakban az is, hogy megtanítsuk a helyes nyersanyag-válogatást, mely segítségével a késõbbiekben, a fogyókúrázó önmagának próbálhat étlapot összeállítani.
8) Fordulhat-e egy átlagember dietetikushoz súlyproblémájával, egyáltalán hol érhetőek el a dietetikusok?
Minden esetben érdemes dietetikushoz fordulni már kisebb mértékû súlyproblémával is, hiszen megelõzhetõ a nagyobb fokú elhízás és az elhízás szövõdményei. Ma még nincs kiépített dietetikus hálózat, de folyamatban van ennek megoldása. Egyelõre kórházakban, klinikákon, egyes járó-beteg szakellátáson, tanintézményekben (Egészségügyi Fõiskolán – Pécsen, Budapesten) találhatóak meg a dietetikus szakemberek.
9) Személyes kérdés: Önnek van súlyproblémája? Ha igen, mit tesz ellene, ha nincs mit tett azért, hogy ne legyen?
Nekem szerencsére nem voltak és most sincsenek problémáim a testtömegemmel. 174 cm magasságomhoz 58 kilógrammot cipelek. Részben ezt genetikusan örökölt alkatomnak tudhatom be, melyet nem szabad elfelejtenünk, hogy alaposan közrejátszik formánk alakulásában, másrészt sokat mozgok, ahogy idõm engedi. Kisgyermekkorom óta sportolok, nem versenyszerûen, csak, mert jólesik. Igyekszem sokat gyalogolni, ha tehetem, minden hétvégén kirándulni megyek. Általában azt eszem, amit megkívánok – mivel egészségesnek mondhatom magam – ezért fõként a mennyiségekre ügyelek és arra, hogy a napi étkezés mennyisége el legyen osztva minimum háromszori étkezésre. Ha ellustulok, néha elérem a 60 kg-ot, akkor megszorítom étkezésemben a zsiradék és a cukor természetû élelmiszer-anyagok fogyasztását.
Beküldte: István
