Fogyókúrás akopunktúra

A mérleg egyre többet mutatott. Eleinte nem foglalkoztatott a dolog, bár sejtettem, hogy nem lesz jó vége.
Egy februári estén színházba készültem, de mindegyik alkalmi ruhám szűknek bizonyult. Akkor nagyon dühös lettem magamra, és már másnap megkerestem a megoldást.
Egy orvos hirdetése keltette fel a figyelmemet, mely az akupunktúrás fogyókúrát ajánlotta.
A rendelőjében – miközben beszélgettünk – önbizalmat kezdtem érezni, elhatároztam, hogy a segítségével lefogyok legalább 10 kilót.
Mindkét fülcimpámba pici tűket ültetett, melyek az agyban található éhségközpontot blokkolták. Ezeket a tűket a fogyókúra idején folyamatosan és végig viselnem kellett, de nem okoztak semmi kellemetlenséget. Az állandó éhségérzetem valóban elmúlt, és szenvedés nélkül megelégedtem napi 800 kalória bevitelével. Természetesen szükség volt napi rendszeres mozgásra is, ezt szobakerékpározással, heti egyszeri tornával, illetve napi sétával tudtam le.
Naplót kellett vezetnem az étkezéseimről, a mozgásmennyiség teljesítéséről, ez tulajdonképpen amolyan belső kontrollt jelentett.
Hetente egyszer kellett elmennem az orvoshoz, aki súly- és körfogatmérésekkel, a napló átolvasásával ellenőrizte az eredményt. Ilyenkor lézeres akupunktúrával „rásegített” a beépített kis tűk hatásmechanizmusára is.
A kilók hétről-hétre apadtak, az elégedettségem egyre nőtt.
Kilenc hét után 17 kg mínuszt mutatott a mérleg, a centikről nem is beszélve. A doki kiszedte a tűket a fülemből, a „kurzus” befejeződött. Újra 57 kg voltam, csinos ruhákat hordhattam, a sikerélmény boldoggá tett.