LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A széntüzelés visszaszorulásával, a korszerű fűtéstechnikai berendezések elterjedésével jelentősen csökkent a levegő SO2 koncentrációja és a téli füstködök veszélye.
A gépjárműforgalom növekedésével azonban újabb szennyezőanyagok jelentek meg a légkörben.
A ’40-es években Los Angeles környékén, ahol már akkor igen jelentős volt a gépjármű forgalom, a levegőszennyeződés új formája tűnt fel, amely alapvetően különbözött a Londonra jellemző füstködöktől.
Az ’50-es évekre kiderült, hogy a nitrogén-oxidokkal, szén-monoxiddal és különböző szénhidrogénekkel szennyezett levegőben olyan fotokémiai reakciók játszódnak le, amelyek során mérgező és ingerlő anyagok keletkeznek.
Kedvezőtlen meteorológiai feltételek között ezek az úgynevezett másodlagos szennyezőanyagok felhalmozódhatnak a légkörben, kialakulhat ezáltal a fotokémiai szmognak nevezett jelenség.
A közlekedési és ipari eredetű légszennyeződés növekedésével a fotokémiai szmog Európában is megjelent.
A fotokémiai szmog a nitrogén-oxidokkal, szén monoxiddal, és a különböző szénhidrogénekkel szennyezett levegőben, a napsugárzás hatására végbemenő kémiai folyamatok következménye.
Ebben az ózonképződés az egyik legjellegzetesebb folyamat, és a reakciótermékek közül is az ózon a legjelentősebb (mennyiségileg), ezért a szmog erősségét, súlyosságát általában az ózonkoncentrációval jellemzik.
Az ózon, mint tudjuk, erősen oxidáló anyag.
Szmog esetén először könnyezésre, szem irritációra panaszkodnak az emberek.
Később a légutak ingerlése is erősebbé válik, köhögés, torokfájás, légzési nehézségek léphetnek fel.
