A háború elején Franciaország a defenzív taktika mellet kötelezte el magát. Bár Varsó arra kérte a szövetségeseit, hogy indítsanak hadjáratot a Lengyelországba betört német csapatok ellen, Párizs és az Angolok nem voltak hajlandók erre. A növekvő német haderőt látva az idősödő francia és angol parancsnokok el akarták kerülni a súlyos emberveszteségekkel járó támadásokat,ezért inkább a tűzerő növelésére helyezték a hangsúlyt. A hatékony védelem ábrándját leginkább a bevehetetlennek hitt Maginot-vonal táplálta. Abban reménykedtek, hogy támadás esetén a német hadsereg el fog vérezni a vasbeton erődítmények előtt így később már könnyen megnyerhetik a háborút. A szárazföldi hadműveletek helyett a hangsúlyt inkább a tengerek meghódítására és a Harmadik Birodalom blokádjának a megsemmisítésére kívánták fektetni. Arra számítottak, hogy a törékeny gazdasággal rendelkező Németország nem tud kitartani egy elhúzódó háborúban. A franciák emiatt visszautasították Winston Churchill javaslatát,amely a Rajna vonalának elaknásítására vonatkozott ,arra hivatkozva hogy ezzel csak provokálnák a német felsőbb vezetést. A passzív angol-francia taktika azonban tévesnek bizonyult, a szövetségesek megbocsáthatatlan hibát vétettek azzal, hogy átengedték a kezdeményezést az ellenség számára. A vezérkar elhibázott stratégiájára De Gaulle próbált rávilágítani, amikor kifogásolta a modernizálás hiányát, és az állandó frontok hadászatilag túlhaladott koncepcióját, valamint a tétlenséget,amivel időt adnak a németeknek a felkészülésre.
Címkékangolok Franciaország harmadik birodalom lengyelország második világháború Párizs
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ellenforradalmi hatalom ideológiája
A hatalom bázisát képező társadalmi osztályok igen különböző elképzelésekkel léptek fel. Nem volt filozófiai szinten …