LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az olasz Giordano Bruno (1548-1600) ezekből filozófiai következtetéseket vont le, és felfedezte, hogy Naprendszerünk csak egy a sok között, valamint azt is, hogy a világegyetemet „belső (fizikai) erők” mozgatják. A végtelen világmindenségben ugyanilyen örök törvények uralkodnak.
Bátorságáért, amivel tanait nyilvánosságra hozta, az inkvizíció üldözte, fogságba vetette, végül máglyahalállal büntette.
Galileo Galilei (1564-1642) olasz tudós találta meg azt az új utat, ami még ma is a természettudományos kutatás érvényes módszere. Galilei helytelenítette a naiv, rendezetlen természetmegfigyelést, és megkövetelte, hogy a kutatók munkáját tudatosan feltett és a célra irányított kérdés vezesse. A természeti folyamat lehet ugyan az elmélkedés elindítója, de meg kell azt szabadítani a zavaró mellékjelenségektől annak érdekében, hogy a vizsgálni kívánt jelenség lényegét megismerhessük.
Ugyanakkor előfordulhat, hogy a folyamat részfolyamatok együttese : ebben az esetben azt a részfolyamatot kell kiragadni, amely a legfontosabbnak tekinthető.
Galilei tehát felismerte, hogy elsőként azt kell tisztáznunk, mit is szeretnénk megtudni; úgy is mondhatnánk, hogy egy meghatározott kérdést kell feltennünk a természethez. Gyakran előfordul, hogy az események lefolyására már van hipotézisünk, gyanítjuk, mi és miként megy végbe.
Ez a gondolkodás, „előzetes megfontolás” azonban csak a megismerés első lépcsőfoka, és sikere attól függ, hogy elég pontosan fogalmazzuk-e meg a kérdést. Ezt követi a kísérlet ! S mivel a harmadik és egyben utolsó lépcsőfok a kiértékelés, a kísérlet a szó szoros értelmében a kutatómunka középpontjában áll. A kísérletező tehát a természet meghatározott részletére irányítja figyelmét, hogy ott észleléseket és méréseket végezzen.
