LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A televízió leghálásabb közönsége a gyermek, rá gyakorol a legnagyobb hatást a képernyő. Jó ha tudjuk azonban, hogy a kisgyerek csak a kép és hang kapcsolatát, a zenei szignálokat ismeri fel; az ún. tévéérettséget kb. 9 évesen éri el. Ekkor érett arra, hogy gondolkozva nézze a műsorokat.
Mi is történik a gyermekkel a televízió előtt?
A képernyőre meredő kisgyermekben egyre nő a feszültség. A hallott mese ugyanis oldja a feszültséget, mivel a gyermek fantáziájában belső képpel kíséri a mesét. A látott mese viszont leállítja ezt a belső feldolgozó tevékenységet, így a szorongás nem tud oldódni.
A túl korai és túlzott mértékű tévézés tehát hosszú távon károsítja a gyermek kreativitását, emellett elveszi az időt a játéktól, mozgástól, olvasástól majd a tanulástól; s nem utolsó sorban a családi együttlétektől.
A felnőttekhez való viszony is átalakul. A szülő, az óvónő, a tanító nem tud olyat produkálni, mint a rajzfilmek, filmek hősei. S ami még ennél is rosszabb, a gyermek maga is szeretne e hősökre hasonlítani. Ez általában nem sikerül, így a gyermek önbizalma, önbecsülése is megcsappanhat.
Súlyos probléma a televízióból áradó erőszak. Kutatások bizonyították, hogy a rendszeresen és nagy mennyiségben nézett erőszak a gyermekeket agresszívvá teszi, s ugyanakkor megjelenik személyiségükben egyfajta érzéketlenség mások fájdalma iránt.
Persze ez a „tanulás” ellenkező irányban is működik. A gyermek képes az empátiát, a jószívűséget, segítőkészséget is eltanulni a műsorokból (az már más kérdés, hogy ilyen jellegű műsor mintha kevesebb lenne, mint az erőszakot sugárzó…).
A szülők legfontosabb feladata megtanítani a gyermeküket (6-7 éves korára) arra, hogy tudatosan tévézzenek. Válasszanak műsort, ne „mindenevők” legyenek, s az idejük csak egy meghatározott részét töltsék a képernyő előtt. Ezt az időt színvonalas, a gyermek életkorának megfelelő műsor nézésével töltsék, s lehetőleg ne egyéb tevékenységek (mozgás, tanulás) rovására.
Hogyan tudjuk ezt elérni?
A tévé ne „elektromos póráz” legyen. Persze vannak olyan helyzetek, amikor a szülőnek nincs más választása, de ez minél ritkábban fordul elő annál jobb.
Nézzük a gyermekkel együtt a mesét, filmet. Így lehetőség nyílik megbeszélni az ott látottakat. A gyermek kérdezhet, ha valamit nem ért, elmondhatja véleményét, s mi is a sajátunkat. Emeljük ki a látottakból a pozitív dolgokat (pl. segítségnyújtó emberi magatartás), a negatívakat pedig beszélgetéssel oldjuk.
Tervezzük meg előre, hogy mit fogunk megnézni, ne csak kapcsolgassunk. A csatornák közötti „szörfözés” ugyanis nagy szerepet játszik a tévéfüggőség kialakulásában.
Határoljuk be a képernyő előtt töltött időt, pl. heti 10 órára. Ezt próbáljuk is tartani!
Kapcsoljuk össze a tévézést az olvasással. A legtöbb mese könyvben is megjelent. A filmek nézése után kereshetünk a témában történeteket, vagy megnézhetünk egy ismeretterjesztő könyvet is.
És végül, de nem utolsó sorban ne felejtsük: a gyermek életében a legfontosabb a minta. Több, mint valószínű tehát, hogy a szülők tévézési szokásait fogja követni.
