LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Minden gyerek kíváncsinak születik, s szeret tanulni. A kisbaba születése pillanatától fogva, sőt már hamarabb is fogad be-az őt körülvevő hangokat, képeket és szagokat, takarója és anyja érintését, azt az érzést, amikor felemelik, leteszik, megfordítják – és tudata úgy rendezi el az élményeit, hogy meg tudja érteni a külvilágot, és képessé váljon a külvilággal történő interakciókra. Először anyja arcát, szemét, és mosolyát tanulmányozza. Figyeli száját, és megpróbálja utánozni: amikor anyja kidugja a nyelvét, ő is kidugja az övét.
Egyre erősebb lesz, felemeli a fejét, körbenéz. Hirtelen rengeteg új képet lát! Mikor megtanul mászni, már a lakást is felfedezi. A felnőtteket utánozza, hamarosan megtanul járni a bútorokba kapaszkodva, majd egyedül is. És mennyi kudarc éri őt addig: megbotlik, elesik, megüti magát. A fájdalom nem kellemes, a felfedezés viszont csodás jutalom, úgyhogy minden botlás után feláll, és újra-és újra próbálkozik. Kíváncsisága, az új élmények keresése és a vágy, hogy interakcióba lépjen, kommunikáljon a világgal, új, meg új eredmények elérésére sarkallja.
Először is egyre többet tud meg saját magáról. Megtanulja, mire képes, és mire nem. A gyerek magától csupa olyasmit akar csinálni, amivel elnyeri szülei és a többi ember tetszését, helyeslését, dicséretét. Ennek eredményeképpen megtanulja, hogy annak alapján határozza meg sikereit, és kudarcait, hogy mi tetszik, és mi nem tetszik a felnőtteknek.
Előfordul, hogy a gyerek lelki akarata és képességei remekül megfelelnek környezete elvárásainak. Hamar megtanul járni és beszélni, amibe csak belefog, sikert arat vele, és dicséretet kap érte. Így szépen erősödik az önbizalma is, jól érzi magát a bőrében, szívesen próbál ki új dolgokat, mert bízik abban, hogy sikerrel jár. Ha nem is azonnal, de némi gyakorlás után mindenképpen.
Annak a gyereknek viszont, aki nem felel meg az elvárásoknak, egészen más élményben van része. Például ügyetlen, rosszul olvas, vagy rosszul viselkedik társaságban. Tanul ő is (a saját ritmusában) de azt a visszajelzést kapja rendszeresen, hogy ügyetlen, hasznavehetetlen, buta. Nemsokára visszahúzódik magába, az új dolgokat már nem meri kipróbálni, mert arra számít, hogy úgysem fog menni neki. A kudarctól való félelem sokkal erősebb lesz benne, mint a siker reménye és a vele járó jutalom vonzása. Az ilyen gyermek „szerzett gyámoltalanságra” tesz szert. Bármibe fog, kudarcot vall. Mivel úgy tűnik, hogy képtelen változtatni a helyzeten, inkább feladja a küzdelmet, és arra a következtetésre jut, hogy neki csak ez jutott, soha nem lesz másképp.
Amennyiben a gyermeknek kevés önbizalma van, vagy szerzett gyámoltalansággal küszködik, a szülőnek el kell gondolkoznia azon, hogy az elvárásait gyermekével szemben magasra helyezte. Hagyjuk kibontakozni a gyermeket! Legyen önmaga, segítsük őt abban, hogy értékelni tudja saját képességeit, tudását, büszke lehessen arra, amire képes.
