LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A fitoterápia története az ősidőkbe nyúlik vissza. Egész biztos, hogy már az ősember is ismerte a különböző növényi részek gyógyító hatását, és ha szüksége volt rájuk tudta hol lehet megtalálni, és használni őket.
A gyógyszerészet fejlődésével a mesterséges szerek vették át a gyógyászatban a fő szerepet. Aztán a 60-as években Amerikából útjára indult a „zöldhullám”, ami újra a természetes szereket helyezte előtérbe.
Mára hazánkban is egyre népszerűbb lett a gyógynövények használata. Ennek azonban megvannak a negatív hatásai is, mert sok az olyan gyűjtő, aki a hozzánemértése és gondatlansága súlyos károkat okoz a természetben, de sajnos az is előfordul, hogy saját egészségében.
A gyógynövénygyűjtés a kellő hozzáértésen kívül még nagyon gondos és lelkiismeretes munkát is igényel. A gyűjtőknek jól kell ismerniük a gyógynövényeket, tudniuk kell, hogy melyiknek melyik részét mikor és hogyan kell gyűjteni, megszárítani és kezelni. A gyűjtés során törekedni kell arra, hogy abból jó minőségű, tetszetős külsejű, teljes hatóanyag-tartalmú árukat állítsanak elő.
Védett növényeket nem szabad gyűjteni, mert veszélyeztetjük a növényfaj fennmaradását.
Mindig tiszta helyről szedjük a növényt! Távol a forgalmas utaktól, olyan helyről ahol biztos, hogy nem permeteztek és valószínűleg állati szennyeződéseket sem tartalmaz. Minél távolabb ipari létesítményektől és szeméthányástól.
Annyit gyűjtsünk mindig, amennyit aznap fel tudunk dolgozni!
A gyógynövényeknek nem minden része tartalmaz azonos minőségű, és azonos mennyiségű hatóanyagokat. Egyeseknek a virágját, a levelét, a gyökerét vagy a termését, másoknak pedig esetleg 2-3 féle részét is gyűjteni, de mindent külön-külön.
Szigorúan követendő szabály: nem szabad a virágokhoz leveleknek, vagy a levelekhez virágoknak keveredni; a szárastól gyűjthető részek ne legyenek gyökerestől kiszedettek, a gyökereken sem hagyhatók meg a föld feletti részek-szárak, levelek- maradványai.
Gyűjtés közben a gyógynövényállományt kímélni kell; nem szabad feleslegesen irtani, sőt továbbszaporodásukat igyekezni kell minden alkalmas módon elősegíteni. A következő években is szükségünk van gyógynövényekre!
Kímélni kell a hársfákat, nem szabad letördelni a vastagabb ágait, amikor csak a virágzatokat viselő ágvégekre van szükség. Nem kell feleslegesen letördelni a cserjék ágait sem, amikor azokról csak a virágokat és a leveleket szedjük le. Nem szükséges gyökerestől kihúzni azt a növényt, amelynek csak a leveles szárára van szükség. Az évelő növények kiásott gyökérzetéről a felső, eláfásodott részt úgyis el kell távolítani; vissza kell azokat helyezni a kiásásuk helyére, hogy újabb növény fejlődhessen belőlük.
Gyógynövényeink elszaporodását azzal is elő kell segíteni, hogy magvaikat alkalmas helyen elszórjuk.
Gyakori eset, hogy a gyűjtőket kitiltják a legelőkről, mert a gyökerek kiásásakor keletkezett gödröket nem fedik be kellőképpen. A betakaratlanul hagyott gödrökben a legelésző állatok eltörhetik a lábukat. Már csak azért is vissza kell húzni helyére a földet, hogy ott továbbra is nőhessen a fű.
