LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A vallási felekezetek között mondhatni, egyik legerőteljesebben vitatott ténye a gyógyulás. Több felekezet a gyógyulást ereklyékhez, illetve epifániákhoz kötik (epifánia alatt szentek, vagy maga Isten megjelenését értjük). Ezek a felekezetek a római -; görög-; és minden katolikus felekezet. Vannak olyan felekezetek akik a hit általi meggyógyulást abszolút kerülendőnek, sőt mi több, egyenesen a sátántól valónak titulálják. Ezek a tulajdonságok a Jehova Tanúi nevű felekezet tagjaira vonatkoznak főként. Azonban az evangéliumi, illetve teljes evangéliumi, karizmatikus gyülekezetek teológiájának egyik meghatározó eleme a hitből, Isten által létrejövő egészség és gyógyulás. A hitből való, de egyáltalán a Bibliában szereplő gyógyulás bármely fajtájának alap-igazsága a II. Mózes, 15;28-ban van leírva: „mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód. Ez nagyszerű kijelentés, azonban a bajok ott kezdődnek, mikor a hívők úgy gondolják, hogy ez legfeljebb az ószövetségben élő zsidókra, Mózesra, az újszövetségben pedig esetleg Jézusra vonatkozott. De nem! A fent megjelölt szakaszban le van írva, hogy a gyógyulásért cserébe Isten tőlünk mindössze engedelmességet kér, semmi mást. Tehát aki engedelmeskedik Isten parancsolatainak (amiknek a megtartása semmiképp nem nehéz azokért az áldásokért cserébe amit Ő ad), odafigyelve hallgatja Isten beszédét, az előtt nyitva áll a lehetőség a hitből való gyógyulásra. Természetesen a gyógyulás jöhet otthon, spontán módon, egyedül. Jöhet olyan alkalommal, „amikor atyafiak egységben vannak”, vagyis imaalkalmakkor. Az Istentiszteleteken való meggyógyulásnak is több formája van, a legszélesebb körben megtapasztalt: a kézrátevés általi gyógyulás. Hiszen „azokat akik hisznek, ilyen jelek követik: betegekre teszik a kezeiket és azok meggyógyulnak.
