LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A rockzene hőskorában – az ötvenes években – még újdonságnak számított az elektronikusan erősített gitárok és orgonák. Bill Haley, Chuck Berry, Buddy Holly és a többiek még aligha gondoltak arra, hogy hangszereik egykor még forradalmasítani fogják a műfajt. Pedig így történt. A Shadows „szép” gitárhangzását még csak visszhangosítók segítették, de néhány évvel később – például Yardbirds felvételein -, már megjelentek a mai, korszerű torzítók és effektegységek előfutárai. A muzsikusok megtanultak élni a technika adta lehetőséggel, és ez természetesen visszahatott – eleinte csak a hangszerelésre – majd egyre gyakrabban a kompozíciók jellegére is. Fokozatosan teret hódított a popzenében addig szokatlan „nem melodikus” szekund és kvart akkordok alkalmazása. A dallamot egyre inkább alárendelték a ritmusnak és a kemény (hard) hangzásnak. A hatvanas évek végére kialakult egy eszközeiben új irányzat, a hard-rock. Első képviselői az angol Who és Kniks tartozott. Ezek az együttesek azonban még a rock hagyományos elemeit is műsorukon tartották. A mai értelemben vett hard-rock muzsikus volt a korán elhunyt nagyszerű gitáros, Jimi Hendrix. Experience nevű triójával a műfaj hangszerelési dimenziójának kiterjesztésére törekedett. „Én a huszonegyedik század zenéjét játszom” – hangoztatta nyilatkozataiban. Ha ez a kijelentés nem is volt igaz, az a tény, hogy Hendrix tevékenysége nagymértékben elősegítette a hard népszerűsítését. Improvizációs és kompozíciós készsége jó adag színészi képességgel párosult.