LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ahogyan a házasságkötés az egyén életének legfontosabb eseményei közé tartozik, úgy a válás is, csak éppen negatív előjellel. Semmi sem bizonyítja azonban, hogy a válásnak feltétlenül károsan kell hatnia az egyénre. Előfordulnak kulturált, valóban közös megegyezésen alapuló válások, amelyek az ellenkezőjéről tanúskodnak. Lehet, hogy csak a felkészületlenség az oka a válás lelki sérülést okozó hatásának. Ma még a házasságra való megfelelő felkészülésről sem gondoskodnak intézményesen, s méginkább áll ez a válásra. Úgy tűnik, sem az egyén, sem a társadalom nem számol előre ezzel a lehetőséggel.
Szerencsére a válás okozta lelki károsodás általában kiheverhető, s minél fiatalabb, egészségesebb valaki lelkileg, annál könnyebben. Végleges elmagányosodásra ritkán kerül sor, hazánkban az elváltak többsége előbb-utóbb képes újabb, tartós kapcsolatot kialakítani, illetve új házasságot kötni. (A férfiak és a fiatalok gyorsabban házasodnak újra, mint a nők és az idősebbek.) Az újraházasodás ténye azonban önmagában még nem bizonyítéka a lelki kiegyensúlyozódásnak; gyakran csak menekülés a magányosság vagy egyéb problémák elől – éppúgy mint az első házasságok jelentős része. Az újabb párválasztásnál gyakran sajátos ismétlődési hajlam figyelhető meg: az egyén — mintha „beprogramozták” volna — az előzőhöz hasonló társat választ, illetve elköveti ugyanazokat a hibákat, mint korábban. A kudarc tanulságait tehát nem mindenki tudja levonni, illetve felhasználni. Nem tudjuk pontosan, hogy a második házasság milyen arányban jobb, mint az első; mindenesetre csak az esetek kb. egyharmadában kerül sor újabb válásra.
A válások társadalmi következményei sokrétűek és ma még kevéssé tisztázottak. Annyi bizonyos, hogy a válás, mint tömegjelenség, a társadalomra nézve is kedvezőtlen, éspedig több szempontból. Mindenekelőtt kedvezőtlenül befolyásolja a család gyermeknevelési-szocializációs funkcióját, amely a társadalom számára alapvetően fontos. A házastársi viszony zavara és a válás jelentős mértékben csökkenti a gyermekvállalási kedvet, súlyos torzulásokat okozhat a gyermekek személyiségfejlődésében, s ezek ellensúlyozása, illetve rendezése nehéz feladatot ró a társadalomra. De ugyanígy a házastársakra gyakorolt negatív hatás is lecsapódik társadalmi szinten, hiszen minden jel arra mutat, hogy ez az egyik fő veszélyeztetője a lakosság lelki egészségének, melynek intézményes védelmére egészségügyi intézményrendszerünk ma még nincs kellően felkészülve.
