LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Pedig ma már tudjuk, hogy nincs egyszer s mindenkorra adott, változhatatlan emberi természet, s így nincs kizárólagosan megfelelő házasságforma sem. A legjobb megfelelés is viszonylagos, hiszen amit legjobbnak tekintenek, az koronként, társadalmi osztályonként, sőt egyénenként is változik. A házassági szokásokat, szabályokat a társadalmi viszonyok szülik, de ha már egyszer kialakultak, akkor bizonyos fokig önállósulnak, némileg függetlenednek a körülményektől.
Az ipari forradalom óta a társadalmi fejlődés érezhetően felgyorsult, s ez szükségképpen magával hozta újabb házassági szokások kialakulását, miközben a régiek csak fokozatosan szorultak háttérbe. Napjainkra így az erkölcsök és szokások sajátos sokfélesége és keveredése jellemző. A nevelés feladata lenne, hogy segítse a fiatalokat az eligazodásban, és előmozdítsa a korszerű, jövőbe mutató erkölcsi felfogás, házasságforma elterjedését. Csakhogy nevelés is sokféle van; a konzervatív nevelés a hagyományokat őrzi. Különösen a falusi családokban gyakori, hogy az előző generációk szokásait, életmódját adják tovább a fiataloknak. Vagyis lényegében a polgári szemléletet és szokásokat (bár a magyar parasztcsaládokban még a középkori-feudális hagyományok hatása is érezhető).
A hagyományos házasságra és családi életre nevelés nem az iskolában folyt, hanem a családban és a tágabb közösségben. Fő jellemvonása egy sajátos kettősség, polarizáltság: a nagy különbség, sőt ellentét a fennen hirdetett eszmények és az élet valósága között, a kifelé mutatott magatartás és a rejtett viselkedés között, a férfiak és nők erkölcsi megítélése között stb. Ez nyilván összefügg a polgári társadalom általános sajátosságaival, osztály- és patriarchális jellegével, de ennek elemzése túl messzire vezetne. Azt is mondhatnánk, hogy a polgárság nem tudott felnőni saját eszményeihez, s ezért megelégedett a látszat fenntartásával.
