LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Két oka lehet annak, ha a gyermek hazudik. Az egyik, ha azt akarja, hogy figyeljenek rá, a másik pedig, ha meg akar úszni valamit-ez a két dolog jelentősen különbözik egymástól. Az első esetben a gyerek kitalál valamit saját magáról, a családjáról vagy a barátairól. Például elterjeszti, a barátai körében, hogy válnak a szülei (pedig nem), vagy apja meghalt (egy szörnyű balesetben…). Ahányszor csak elmeséli a történetet, hozzátesz valamit.
Mint minden viselkedésforma, ez is addig tart, amíg el lehet érni vele a kívánt hatást, vagyis amíg a hallgatóság odafigyel. Azért válik egyre elképesztőbbé a történet, mert mindig kell valami újat mondani; ami egyszer már elhangzott, az unalmas, a közönség nem figyel oda rá. A szülőnek ilyenkor nehéz dolga van, mert az iskolában nincs ott a gyerekkel. Megkérheti azonban a tanárokat, hogy ne vegyenek tudomást a „sztorikról”, vagy bagatellizálják el azokat, ahogyan otthon ő is teszi.
Ha a gyermek fantasztikus történeteket talál ki, hogy észrevegyék, akkor valószínűleg komoly probléma húzódik meg a háttérben. Vagy most van valami nagy baj az életében (valamiért nagyon nem érzi magát biztonságban, valamiért görcsösen azt szeretné, hogy odafigyeljenek rá), vagy korábban szorongott valami miatt.
A másik variáció sokkal egyszerűbb: a kölyök elkövetett valamit, amiről tudja, hogy baj lesz belőle. Bevallja, vagy pedig megpróbálja eltüntetni a nyomokat és letagadja. A legtöbb gyerek hazudik, hogy elkerülje a büntetést. A szülőnek az a feladata, hogy rávegye a gyereket arra, hogy mondjon igazat-semmiképpen sem szabad hazugságra csábítania. Tehát valahogyan jutalmaznia kell, ha igazat mond a gyerek. Vegye észre, és jutalmazza az őszinteséget! Beszéljen az őszinteség, és a becsületesség előnyeiről, pozitívumként határozza meg az őszinteséget, ami elnyeri a jól megérdemelt jutalmát. Határozottan szögezzük le, hogy nem tűrjük a hazudozást, és még nagyobb büntetés jár érte, mint a rosszaságért, amit leplezni akar.
