LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A dialektikus materialista módszer összeegyeztethetetlen az ún. pszichológiai funkcionalizmus mechanisztikus elvével, amely az egymás mellé helyezett, önmagukba zárt és önálló funkciókként felfogott egyes pszichikus folyamatok (érzetek, észleletek, képzetek stb.) részletező vizsgálatában áll. A tudományos módszer kizárja az emberi pszichikumnak az abszolút elkülönült tudatformákként felfogott funkciók, képességek és tulajdonságok sokaságára való széttagolását. A pszichikus tevékenységben soha egyetlen aktus sem fordul elő teljesen különállóként, hanem csakis és feltétlenül a többi aktusra és képződményre való vonatkozásban, a velük való kapcsolatban, amelyen belül ugyanakkor megőrzi saját specifikumát. Egyszersmind bármely elem felerősödése maga után vonja az egész struktúrájának megváltozását. A megfigyelőképesség élesebbé válása például erősíti a gondolkodást, a gondolkodás patologikus zavarai pedig súlyos romboló hatást gyakorolnak a tudat egész struktúrájára.
Már Hegel fellépett az érzeteknek a gondolkodástól, az akaratnak az érzésektől, az érzéseknek a gondolkodástól való elszakítása ellen, már is kétségbe vonta azt az állítást, amely szerint az ész és az akarat teljesen függetlenek egymástól, az ész akarás nélkül is működhet, s az akarat is meglehet az ész segítsége nélkül. Természetesen, mondotta Hegel, lehet az értelmet a szív rovására fejleszteni, vagy ellenkezőleg, a szívet az értelem rovására ; lehet, hogy vannak esztelen, de jólelkű, és szívtelen, de értelmes emberek. Mindez azonban csak azt mutatja, hogy van a világon hely az igaz emberek számára is. A filozófia pedig nem fogadhatja el az emberi természetnek ezeket az eltorzulásait az emberi természet lényege gyanánt. A tudatnak az őt alkotó elemek oldaláról történő vizsgálata szükséges, de nem elégséges kutatási eljárás. Mindezeket az elemeket újra el kell rendezni abba a valóságos, egységes egészbe, amely a tudatot mint sajátos struktúrát, mint elemeinek belsőleg tagolt egységét jellemzi.
