LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Hérakleitosz szerint a lélek a tűzzel rokon. A tűz a Ielkesült, bölcs és nemes, a víz az alacsonyrendű alapelv. A lelket, amelyben túlsúlyban van a tűz, száraznak nevezi. „A száraz lélek a legbölcsebb és legkiválóbb.” Ha visszatér a nedves állapotba, a lélek elpusztul, nedvessé válva pedig elgyengül. „A felnőtt férfit, amikor megrészegedett, serdületlen gyermek vezeti, úgy tántorog, nem tudva, hova lép, mert nedves a lelke.” A lelket Hérakleitosz a láng alakjában képzelte el, mely annál élénkebben és erősebben ég, minél intenzívebb az ember szellemi, értelmi élete, minél élőbb és szabadabb kapcsolata a világ elrendezettségének okaként fellépő univerzális ész, a logosz tüzével.
Miként a világmindenségben, úgy az emberben is váltogatják egymást a fellángolás és lelohadás, a száraz és a nedves kipárolgások periódusai – ez ad magyarázatot ébrenlét és álom, egészség és betegség, élet és halál váltakozására. Az individuális lélek határai belemosódnak az általános ész alapelvébe. Hérakleitosz szerint a bölcsesség abban áll, hogy az igazat mondjuk, s hogy odafigyelve a lét rendjére, vele egyetértésben cselekedjünk. Hérakleitosz hangsúlyozta az emberi ész egységét a lét rendjével, ugyanakkor nem feledkezett meg minőségi különbségükről sem. Kiemelte az ész, az elméleti gondolkodás irányító szerepét a megismerés érzéki szintjének vonatkozásában: „Rossz tanújuk az embereknek a szemük és a fülük, ha barbár lelkük van.”Érzeteink igazak, ha az ész vezeti őket. A legmagasabb rendű emberi bölcsesség nem más, mint a megismerés útján részesülni a világot irányító logoszban. Az emberi ész hatékonyságát és objektív értékét a logoszhoz, azaz a dolgok általános világrendjéhez való közelségének foka határozza meg.
