LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Azt az embert nevezzük hipochondernek, aki betegnek, mi több, többszörösen betegnek gondolja magát, de valójában semmi baja. Ha tágabb környezete számára komikusan is hat, szűkebb környezetének az idegeire mehet félelmeivel és panaszaival. A szimulánssal szemben a hipochonder valóban szenved: állandóan vizsgálja magát, nincs e valami baja, és rendszerint talál is valamit. Az ilyen emberek az idők során jelentős orvosi ismeretekre tesznek szert, sok szakkifejezést ismernek meg. Lelkes olvasói az orvosi cikkeknek, s egyúttal fel is fedezik magukon a legújabb betegség tüneteit. Az orvos nem könnyen tud kapcsolatot teremteni a hipochonderrel, aki ugyanis mindent jobban tud. Ha kellően rámenős, még szükségtelen vizsgálatokat és beavatkozások elvégzését is kierőszakolhatja, ami viszont valóban komplikációt okozhat. Az egyik tünet a teljesen normális testi jelenségek, érzések irreális felnagyítása. A hipochonder akkor is meg van győződve róla, hogy súlyos betegségben szenved, ha az orvosi vizsgálatok egészségesnek találják. Egyre jobban lefoglalja a saját teste, méri, vizsgálja, figyeli. Szociális kapcsolatai beszűkülnek, hiszen mindenkit vélt bajával utat. Ha a hipochonder betegségtudata már teljesen áthatja az érzéseit és lefoglalja minden gondolatát, akkor az addig csak képzelt betegség is valósággá válhat. A hipochondernél gyakori a félelem, a depresszió és a különféle kényszercselekvés. Attól is szenved, hogy senki nem érti meg. A hipochondria leggyakrabban a labilis, bizonytalan embereknél lép fel. Azok is könnyen válnak hipochonderré, akik nehezen viselik az évek múlását, az öregedést. A hipochondria általában szexuális zavarokkal társul, s gyakran kísérő tünete a depressziónak és a skizofréniának. Előfordul az is, hogy valaki öntudatlan így kívánja magára irányítani a környezete figyelmét.
