LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A hiszti a dackorszak (2-3 éves kor) legjellemzőbb problémája. A legváratlanabb helyen és időpontban, lehetőleg nagy közönség előtt, sírással, toporzékolással, nyafogással egybekötött műsor.
Valószínű, hogy nincs szülő, aki valamilyen formában nem találkozott vele. Talán meg is ijedt, elcsodálkozott vagy éppen felbosszantotta magát. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg ilyenkor: „Vajon mit rontottam el?” „Mit gondolnak rólam az emberek?” „Rossz szülő vagyok?”
Ezek a kérdések akkor vetődnek fel, ha a szülő nincs tisztában a gyermek életkori fejlődésével, sajátosságaival. A hiszti ugyanis ebben az életszakaszban normális dolog. A gyermek két éves kora után felfedezi saját „én”-jét. Rájön, hogy saját akarata van, amit aztán azonnal meg is próbál érvényesíteni. Szeretne mindent önállóan csinálni, saját döntéseket hozna. Ez így jól is van, ez természetes folyamat.
A probléma az, amikor a szülő nem tudja kezelni ezeket a helyzeteket és ahelyett, hogy leszoktatná a gyermeket róla, inkább megerősíti. Az ugyanis egyszerűbb. Engedni a kis lurkó akaratának, mert akkor hamarabb abbamarad a sírás. De hosszú távon ez nem kifizetődő. Ha a gyermek megtanulja, hogy nyafogással, sírással, műsorral elér valamit, ez a későbbi életkorban is hisztissé teheti.
Lássuk, mit is lehet tenni.
Mint mindenben itt is a legjobb a megelőzés. Az olyan helyeztek elkerülése, amikor szinte biztosra vehetjük, hogy gyermekünk próbálkozni fog. El lehet például kerülni a bevásárlóközpontban az édességpolcot vagy a játékosztályt. Esetleg a játszóteret is, ha épp nincs időnk megállni hintázni. Az öltözködésnél viszont nyugodtan kikérhetjük a gyerek véleményét ahelyett, hogy rá akarnánk erőszakolni egy olyan ruhát ami csak nekünk tetszik.
Fontos a következetesség. Ha egyszer valamire azt mondtuk, hogy ebben nem dönthet, akkor ahhoz kell magunkat tartani. Akkor is tartsuk magunkat az elveinkhez, ha nagy a nézőközönség. Próbáljuk meg a külvilágot kizárni. A boltban sopánkodó és rosszallóan fejet csóváló nénikék könnyen vannak… Esetleg már előre alkut köthetünk: most bemegyünk a boltba és választhatsz, hogy banánt vagy almát szeretnél.
Jól bevált módszer, ha eltereljük a gyermek figyelmét a hiszti tárgyáról. Biztos ki tudunk találni valami érdekesebbet, esetleg valami meglepőt mondunk, csinálunk amin ledöbben, és pillanatok alatt elfelejti, miért is toporzékolt az imént.
Hagyjuk magára. Persze biztosítsuk arról, hogy tudomásul vettük a hisztit, de minket ezzel nem hat meg. Nehéz megtenni, hogy higgadtságot és érdektelenséget mutatunk, de hatásos! A gyerek hamar megunja, hogy nem foglalkoznak vele, hisz épp ez a cél. És persze gyorsan megtanulja, hogy akkor figyelnek rá, amikor nyugodtan mond/kér valamit.
Ha már semmi nem megy próbálkozzunk a humorral. Nevessünk egyet a helyzeten. Remekül oldja a feszültséget mind a szülő, mind a gyermek részéről. Sőt! A hisztis gyermek ezen valószínűleg annyira meglepődik, hogy még hisztizni is elfelejt.
Ez kemény téma.Az én lányom pont ebben a korban van:((
Ugyan ebbe a cipőbe járunk 3 hete minden nap :( Én sajnos nem tudom kizárni a közönséget, mivel itt beleszólnak, hogy mit hogy kell… mert hát ők már csak tudják (70-80 éves mamik) 4-5 gyerek után, hogy hogy is működik az én gyerekem hisztirendszere!