Hitler politikai tevékenységének döntő fontosságú újítása volt, hogy átvette és saját céljai szolgálatába állította a korszerű tömegszervezés technikáját. Jól ismerte a nagyszabású felvonulások, a fáklyás menetek, a rádióbeszédek jelentőségét. Személyiségének különleges hatása volt. Képes volt arra, hogy olyan világképet rajzoljon az emberek számára, ami boldogulásukat ígérte. Hitler a nemzetiszocializmust egyfajta „boldogságvallásá” tette, amely nagyon sok embernek ígérte óhajaik beteljesülését. Az egyénekre és a tömegekre gyakorolt hatásának legfőbb forrása a szó volt. Jól tudott bánni a hangjával, az arcjátékával, a gesztusaival. Beszédeivel vált a német politikai élet legelső sztárjává a huszas évek második felétől. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy alkalmazkodjék mindenkori hallgatóságához.
„Fanatizáltam a tömeget, hogy politikám eszközévé tegyem. Kényszerítettem, hogy emelkedjen önmaga fölé, értelmet és tevékenységet adtam neki. Szememre hányták, hogy a legalacsonyabb ösztönöket élesztem fel a tömegben. Ez igaz. Ha ésszerű érveléssel állok a tömeg elé, nem ért meg; de ha olyan érzelmeket keltek benne, amelyek szájaíze szerint valók, nyomban követi a parancsot, amelyet adok neki. Tömeggyűlésen nincs helye a gondolatnak… minél nagyobb a tömeg, annál könnyebb irányítani. Mennél dúsabb színezésű az emberi alkotóelemek, parasztok, munkások, tisztviselők összetétele, annál inkább válnak egyéntelenített, tipikus tömeggé. Semmit sem lehet csinálni a művelt emberek, hivatásbeli vagy másféle érdekek képviselőinek korlátolt száma miatt.”
(Hitler)
Címkékbéke fasizmus fejlődés Gazdaság Hitler szerződés szociáldarwinizmus történelem
Ezt mindenképpen olvasd el!
A Fegyverszünet
A vesztett háború árát a Monarchia számos örököse közül a demokratikus német-ausztriai államnak és Magyarországnak …