A kisgyermek három éves korára egyre bonyolultabb mondatokban beszél és össze tud kapcsolni teljes beszédfordulatokat is. Megérti és helyesen alkalmazza a tagadást. Most kezd igazi kérdéseket fogalmazni, már nem „miért”-tel kezdődik minden kérdése, és ez idő tájt érti meg a tárgyak közötti kapcsolatot. Már kezd jelzőket használni – nagy, kicsi, szép, csúnya-, és a melléknevet tudja fokozni: nagyobb, kisebb, szebb, csúnyább. Megérti és helyesen alkalmazza a mutatószavakat: ez, itt, az, ott; tudja, mi a kapcsolat az”én” és az „enyém”, „te” és a „tiéd” között. A mondat részei közé már kötőszavakat iktat, egyre gyakrabban használja az „és”, „aztán” és „de” kötőszavakat. A harmadik évben a kisgyerek állandóan és szívesen csacsog. Tanítsuk meg, hogyan kell társalogni; hogy a párbeszéd váltakozó közlést jelent; egy témát hogyan lehet kérdésekkel érdekessé tenni; mivel lehet egy témán belül egyik részletről a másikra áttérni. Kezdeményezzünk beszélgetést a gyerekkel; kérdezzük meg, mit szeret, mit csinál éppen, hogyan boldogul azzal, amivel foglalkozik. Amikor feltettük a kérdést, mutassunk érdeklődést a válasz iránt, mert csak így lesz számára érdekes a beszélgetés, így látja, hogy érdemes közölnie a gondolatait. Amikor ő jön hozzánk, kérdést tesz fel, segítséget kér, vagy arra, hogy nézzünk meg valami izgalmasat, mutassunk igazi érdeklődést az iránt, amit csinál, és amit mond. Ha szórakozottan, figyelmetlenül hümmögünk válasz helyett, amikor nagy buzgalommal magyarázza, amit éppen csinál, nem nyújtunk neki semmit, amiből tanulhat; de ami még nagyobb baj rövidesen rájön, hogy nem érdekel bennünket, amit mond és többet nem fordul hozzánk.