LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Joshua Meyrowitz szociológus szerint a televízió elmossa a gyermek és felnőttkor határvonalát. Pár évtizeddel ezelőtt a gyerekek a legtöbb családban szinte semmit sem tudtak a felnőttek bizonytalanságairól, félelmeiről, szexuális tevékenységéről, a szülővé válás gondjairól, manapság viszont a felnőtteknek szóló televíziós műsorok görbe tükrén át úgyszólván belülről szemlélhetik a felnőttek világát. Meyrowitz szerint a televízió hatása a fiatalokra káros is lehet, különösen akkor, ha a felnőttek álnokságát, tisztességtelenségét helyezi előtérbe.
A kritikus véleményeket hangoztatók közül sokan még ennél is továbbmennek, s az erőszakos bűncselekmények számának növekedését azoknak a televíziós műsoroknak a számlájára írják, amelyek az erőszakot, mint a válsághelyzetek megoldásának egyetlen lehetőségét mutatják be. Dr. Benjamin Spock is figyelmeztet, hogy azok a gyermekek, akik egyre-másra erőszakos cselekményeket bemutató televíziós műsorokkal néznek, előbb-utóbb általános emberi viselkedésformának fogják tekinteni az erőszakot.
A gyermekkor igazi természetének felfedezése
Amíg a gyermekeket még fejletlen felnőtteknek tekintették, semmi értelme sem volt azon gondolkozni. hogy miként is fejlődik az értelmük. A gyermeki elmét valójában tabula rasának, azaz tiszta lapnak vélték, amelybe leckéket bevésni a felnőttek felelősségteljes feladata. Az emberi elme különös vonása, hogy a csecsemőkorról és a kora gyermekkorról csak futó emlékeket őriz meg. Ellenkező tapasztalat hiányában nem volt nehéz érzelmesen gondolni a gyermekkor játékaira és alacsonyrendűnek minősíteni a gyermeki érzelmeket.
Csak a 19. században derítették ki a tudósok, hogy a gyermekek gondolkodásmódja eltér a felnőttekétől. Ma már tudjuk, hogy a gyermeki elme elképesztő „tanulógép”, s hogy az érzelmi és személyiségfejlődés döntően az első három életévben zajlik le. Az a gyermek, aki már csecsemőkorától megkapja a szükséges törődést, s akit természetszerűleg a család tagjaként kezelnek, felmérhetetlen előnyt élvez az ilyen értelemben elhanyagolt társaival szemben.
