LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
1910-ben a némafilmkorszak egyik legnagyobb rendezője, a Biograph Companynál dolgozó D.W. Griffith forgatócsoportjával és egy csapat színésszel -köztük Mary Pickforddal és Mack Sennettel a Keystone filmvállalat leendő alapítójával és a Charlie Caplin-filmek későbbi rendezőjével – Los Angelesbe utazott. A társaság néhány hét alatt több filmet is készített. Egyik nap Griffith ellátogatott a citrusligetekkel borított környék Hollywood nevű kis településére. A Los Angelestől alig hetven mérföldre fekvő városkának volt egy szállodája, és úgy hírlett egész elviselhető hely. Így hát Griffith odaszállíttatta társulatát Los Angelesből, és a helyszínen leforgatták az In Old California című tizenhét perces történelmi mesét a 19. század eleji mexikói uralom idejéből. A film ugyan nem túl hosszú, de az első igazi hollywoodi mozi.
A mozi születése igazi sikertörténet.1895-ben a francia Lumiére fivérek, Louis és Augustine bemutatták találmányukat, a celluloidfilmen rögzített mozgóképet. Ezt az eseményt tekintik általában az első nyilvános mozgóképvetítésnek. Alig néhány év elteltével a közönség szórakoztatására már egész sor filmet gyártottak, amelyeket rögtönzött vetítőtermekben, kocsmákban és üzletekben mutattak be. 1905 és 1908 között az Egyesült Államokban alig három év alatt tízezer kis mozi nyílt, amelyek mintegy huszonhatmillió nézőt szolgáltak ki.
Ezeket a mozikat nickelodeonoknak nevezték, a nikkelből készült az ötcentes (angolul nickel) után. – Ennyibe került ugyanis egy belépőjegy akkoriban.
A mozi aranybányának bizonyult. Egyetlen mozigépész és egy yegéd meg egy zongorista több tucat fizető nézőt tudott összetoborozni. A filmek „némák” voltak így mindenkihez szóltak, bármilyen nyelven is beszéltek a mozi látogatói. Ez megnyitotta a film előtt a világpiacot, de a némafilm az Egyesült Államokon belül is hatalmas bevándorlótömegeket volt képes magához vonzani, akik közül sokan hadilábon álltak az angollal. A közönség pedig egyre több és több filmet akart. 1910-igy kb. tíz perc hosszúságú „egytekercses” filmek készültek a legkülönbözőbb műfajokban: volt köztük dráma, románc, dokumentumfilm, izgalmas krimi, western, rémtörténet de a legnépszerűbb a bohózat volt. A filmeket amelyek elképesztő ütemben özönlöttek a stúdiókból, színészekből, rendezőkből és technikusokból álló kicsiny csapatok állították elő. 1909-ben Mary Pickford egymaga 51 filmben szerepelt. Valamennyi filmet természetes fényben forgatták a szabadban, háztetőkön vagy külön e célra épített felnyitható tetejű stúdiókban. Amerika keleti partján a filmkészítőket a rossz idő gyakran akadályozta a munkában, vagy arra kényszerítette őket, hogy az időjárási viszonyoknak megfelelően átdolgozzák a sztorit. A filmgyártásban használt berendezések jó részét Thomas Alva Edison, a híres feltaláló szabadalmaztatta. Szabadalmi védelme érdekében Edison 1908-ban egyesítette a kilenc vezető filmstúdió az egyik fő filmforgalmazóval, valamint filmnyersanyagot gyártó Eastman Kodakkal, így jött létre a Motion Picture Parents Company (MPPC), más néven az Edison Trust vagy egyszerűen: a Tröszt. Az MPPC működési szabályzatot dolgozott ki a filmipar számára, és erélyesen védte a bíróságok előtt a jogait, s ezzel alaposan megnehezítette a független filmstúdiók életét.
