LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A megoldás nyilván nem az, hogy ismét lényegesen megnehezítsük a házasságkötést jogi vagy gazdasági kikötésekkel. Ez visszalépés lenne, bár az olyan apróbb akadályok, mint a néhány éve elrendelt egy hónapos várakozási idő (a szándék bejelentésétől a házasságkötésig), biztosan nem sértik a demokratizmust, és számos nyilvánvaló meggondolatlanságot megelőzhetnek. Az igazi megoldás azonban véleményem szerint az lenne, ha sikerülne széleskörűen és szervezetten elősegíteni a házasságra való alkalmasság – az ún. párválasztási érettség – ifjúkori kialakítását, valahogy úgy, ahogyan ma a pályaválasztásra, a hivatásra készítjük fel a fiatalokat. Figyelembe véve a munkaidő további csökkenésének perspektíváját és a szabad idő, a magánélet jelentőségének növekedését, azt hiszem, nem okozna különösebb nehézséget olyan közvélemény kialakítása, hogy a házasságra ugyanolyan gondosan kell felkészülni, mint a foglalkozásra.
A házasságra való lelki érettség lényege a harmonikus házasélet képessége, ami sokféle részképességből tevődik össze. Fő jellemzője a felnőttkornak az autonóm személyiségnek megfelelő párkereső törekvés, a kapcsolatigény, valamint a képesség az egyenrangú, kiegyensúlyozott párkapcsolatra. E. H. Erikson szerint magában foglalja az együttes orgazmus képességét egy másnemű, szeretett partnerrel, akiben teljesen megbízunk, akivel meg tudjuk beszélni problémáinkat, és közösen szabályozni tudjuk a munka, a pihenés és a fajfenntartás ciklusait az utódok kedvező fejlődése érdekében. Ha ebből a szempontból megvizsgálnánk a mai házasságokat, valószínűleg a házastársak jelentős részéről kiderülne, hogy lelkileg még nem érettek a házaséletre.
