LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Egy 1845-ös törvény szerint az elektortestületek megválasztását az elnökválasztás éve novemberének első hétfőjét követő kedden kell végrehajtani. 1872-ben a Kongresszus úgy döntött, hogy a kongresszusi képviselőket is ezen a napon kell megválasztani, majd a szenátorok népi választásának 1913-as bevezetése után, 1914-től a szenátorokat is ezen a napon választják. Az elnökválasztáson az amerikai választópolgárok az egyes elnök-, és alelnökjelöltek elektortestületeire szavaznak, az eredmény azonban nem az arányos, hanem a többségi képviseleti rendszer szerint alakul ki. Ugyanis amelyik elektortestület több szavazatot kap, az rendelkezik az állam valamennyi elektori szavazatával, ami azonos a képviselők és a szenátorok számának összegével. Ezért lehet nagy eltérés a népi, és az elektori szavazatok között. Az 1933-ban életbe lépő XX. alkotmány-kiegészítés megrövidítette az elnökválasztás és a beiktatás közötti időtartamot. A beiktatás a következő év március 4-étől átkerült január 20-ára. Ha ezek a napok vasárnapra estek, a beiktatásra a következő napon került sor. A második időszakra meg nem választott, s ezért meggyengült pozíciójú elnök néhány hónapos, a választástól utódja beiktatásáig tartó kormányzását a múlt század közepétől „sánta kacsa” (lame duck) elnökségnek nevezik. (Állítólag tönkrement alkuszokról mondták Angliában, hogy úgy vánszorognak ki a tőzsdéről, mint egy sánta kacsa.) Az 1951-től érvényes XXII. alkotmány kiegészítés mondta ki, hogy mindenkit csak két alkalommal lehet elnökké választani. Azt is hozzátették, hogy aki két évnél hosszabb ideig tölti be egy másik megválasztott személy helyett az elnökséget, az már csak egy elnökválasztáson indulhat. Ezzel gyakorlatilag tíz évre maximálták az elnöki időszakot.
