A hópárduc Ázsia (Afganisztán, Kína, India, Kazahsztán, Mongólia, Nepál és Pakisztán) magas hegyvidékeinek lakója (latin nevén Panthera uncia vagy Uncia uncia). A tigris rokona, viszont azzal ellentétben nem tud bőgni. Hegyi sztyeppén, füves és bozótos területeken, ligetes erdőkben él.
Természetes zsákmányállatai számának csökkenése arra kényszerítette a hópárducot, hogy háziállatokat fogjon, ezzel összeütközésbe került az emberrel. A faj megőzését vadászata igencsak megnehezíti. Bár illegális a párducbőr-kereskedelem, szép bundájáért még mindig sokat fizetnek.
Súlya 35-55 kg, testhossza 13o cm, amihez 8o-1oo cm-es farok tartozik, magassága 6o cm körüli.
A hópárduc hosszú farkát egyensúlyozásra használja, illetve melegen tartja az állatot.
Ez a nagymacska tökéletesen alkalmazkodott a hideg hegyvidékhez. Tágas orrlyukainak köszönhetően könnyen tud lélegezni nagy magasságban is, és rövid, zömök lába jó állóképességet biztosít neki. Fehér-szürke foltos bundája tökéletesen álcázza a sziklás, havas környezetben, és nagy hidegben is melegen tartja. Hasán akár 12 cm hosszú is lehet a szőre.
Magányos vadász, vad kecskét vagy juhot, rágcsálókat vagy madarakat fog. Képes magánál jóval nagyobb állatot is elejteni. Néhány tibeti faluban azonban erősen tizedeli a háziállatokat, ezért sokan megölik.
Vadászterülete 2o és 1ooo négyzetkilométer közötti, attól függ, milyen az élővilág. Télen van a párzási ideje, a kölykök tavasszal és kora nyáron születnek, akik 18-22 hónapig maradnak anyjukkal.
A hópárduc ritka és rejtőzködő, ezért életmódjáról sokáig alig tudtunk valamit. A természetben csak mintegy 4-6ooo példánya él.
Címkékhópárduc leopárd nagymacska párduc