A Hajdúság és a Tisza között elterülő, több mint 115 négyzet km kiterjedésű, szikes, füves pusztaság hosszú időn át az európai idegenforgalom egyik „egzotikus” látnivalója volt. „Pusztát”,„ménest” nézni távoli országokból is tömegesen jártak ide turisták, és bár az utóbbi évtizedekben a Hortobágy egy részét korszerű mezőgazdasági művelés alá vonták, nagy kiterjedésű halastavakat létesítettek.
A maradék hortobágyi puszta ma is sok érdeklődőt vonz még és nem alaptalanul, mert mai formájában is sokat megőrzött egykori romantikájából, különlegességéből.
A Hortobágy természeti értékeinek, különleges növény- és állatvilágának, madárvilágának megőrzésének érdekében az Országos Természetvédelmi Hivatal 1973.január.1-vel a puszta jelentős részét (52 000 ha)Nemzeti Parkká,
az ENSZ pedig 1979-ben nemzeti parkot bioszféra-rezervátummá nyilvánította.
Az UNESCO 1999-től a „Világörökség része” címet adományozta a parknak.
A Hortobágy hagyományos központja azon a ponton alakult ki, ahol a
Hortobágy-folyót a Debrecen-tiszafüredi vasútvonal és a pusztát átszelő országút keresztezi. Már a XV. században vendégfogadó működött ezen a helyen, a most látható, s a vidéki klasszicista építés jellemző vonásait mutató Hortobágyi Nagy-csárdát jórészt 1781-ben építették.
A keleti szárny 1815-ből való. A csárda mellett nyílt meg a Hortobágyi Galéria,
alapját Holló László tíz festménye díszíti.
A csárdával szemben 1780 körül készült nagyméretű, csőszerű építmény áll, hajdan „Szekérállás”, amelynek egy részében pusztai helytörténeti és néprajzi kiállítást rendeztek be.
A Pásztormúzeum közelében áll a körszín, amelyben a Hortobágyi Nemzeti Parkot bemutató kiállítás tekinthető meg.
A falu új építészeti alkotása a volt állami gazdaság székháza a főút mellett, benne kapott helyet a mozi, a könyvtár is. Jellegzetes építészeti emléke a Hortobágynak a Nagy-csárda közelében, a Hortobágy-folyón épített „kilenclyukú” híd, Magyarország leghosszabb kőhídja. Korábbi fahidak helyén 1827–33 között Povolny Ferenc tervei szerint építették a levezető hídfők szárnyfalaival együtt 167,3 m hosszú hidat. A 9 „lik” pillérközei egyenként 8,53 m hosszúak, a mellékfalakkal együtt a híd 5-6 m magasan emelkedik a víz fölé.
A híd közelében épült kilátótoronyból szép kitátás nyílik a végtelennek tűnő pusztaságra.
A legmagasabb, legszebb hortobágyi madár a daru, amely ősszel, tavasszal, átvonulás idején ritkán ma is látható. Óriási tömegekben érkeznek szeptember végén október elején a vadlibák, hogy a szigorú tél beállta előtt tovább vonuljanak dél felé.
Ezenkívül szárcsák, vízicsibék, foglyok, fürjek, stb. a víz és a puszta jellegzetes madarai élnek a Hortobágyon, néha még túzok is látható. A ragadozó madarak közül parlagi sas, kékvércse, sólyom fészkel a pusztaság szélén a tiszai ártéri ligetekben.
Címkékdaru hortobágy kékvércse kilenc lyuku hid nagycsárda puszta sas
Ezt mindenképpen olvasd el!
Miskolc-Tapolca kikapcsolódni vágyóknak
A Miskolc-Tapolcán található park rengeteg kikapcsolódási lehetőséget nyújt az oda látogatóknak. A park hatalmas területen …