LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Hyadok egyike a legközelebbi nyílthalmazoknak, már az ókorban is ismerték. A halmaz 200 csillaga közül a legfényesebbek szabad szemmel is jól látható V alakot formáznak az égen. A halmaz központi csillagcsoportja körülbelül 10 fényév átmérőjű, azonban még 80 fényév távolságban is találunk a halmazhoz tartozó csillagokat. A halmaz csillagainak legtöbbje G és K színképosztályba tartozik, átlagos méretűek, hőmérsékletük a Napéhoz hasonló. A környék legfényesebb csillaga, az Aldebaran nevű vörös óriás azonban nem tartozik a halmazhoz, hanem annál sokkal közelebb van a Földhöz. A halmaz csillagai mind azonos irányban mozognak a térben, mégpedig egy, az Orion csillagképben a Betelgeuzétől keletre fekvő pont irányában. A Hyadok csillagai mozgásából az következik, hogy azok a Jászolhalmaz csillagaival közös eredetűek. A Hyadok csillaghalmaz korát 790 millió évesnek tételezik fel, ami hasonló a Jászol korához. A Hyadok csillagainak egymással párhuzamos mozgása az úgynevezett mozgó halmaz módszer alkalmazásával lehetővé tette a távolságuk kiszámítását.
A Fiastyúk, vagy idegen néven Plejádok az egész égbolt legismertebb nyílthalmaza, amelyet már ókorban is ismertek. A halmaz szabad szemmel is könnyen felismerhető, sokan mind a hét csillagát képesek megkülönböztetni, bár a hetedik meglehetően halvány. Nagyon tiszta és sötét éjszakán kilenc csillagát is megpillanthatjuk. A kilenc legfényesebb csillaga a következő: Atlas, az apa, Pleione, az anya, valamint a hét nővér: Alcyone, Maia, Asterope, Taygeta, Celaeno, Merope és Electra. Kis távcsővel vagy binokulárral sokkal több csillagát figyelhetjük meg., nagy távcsővel kiderül, hogy a halmaz több száz csillagból áll. A Fiastyúk mintegy 100 millió éves, és még további, mintegy 250 millió éven keresztül létezhet nyílthalmazként, addigra magányos csillagok sokaságává szóródik széjjel. A Fiastyúk csillagai B színképtípusú kék óriások, forróbbak és több energiát bocsájtanak ki mint a Nap. Hosszú expozíciós idejű felvételen látható, hogy a Fiastyúk egy csillagközi porfelhőbe ágyazódik be. A felhőt a csillagok sugárzása megvilágítja, ezért az reflexiós (fényvisszaverő) ködként figyelhető meg. Bár a legtöbb esetben a halmazokat az a gázfelhő veszi körül, amelynek anyagából a csillagok létrejöttek, a Fiastyúk esetében nem ez a helyzet, ott a porfelhő egyszerűen csak keresztülhalad a halmazon. A felhők a Fiastyúk csillagaihoz képest 40 000 km/h sebességgel mozognak. Miután keresztülhaladnak a halmazon, folytatva útjukat az űrben ismét sötétek és láthatatlanok.
