Az idősgondozás nemcsak napjainkban, hanem a történelem folyamán mindig nagy kérdés volt. Az 1800-as évek elejétől az 1900-as évek elejéig az egyház végezte karitatív tevékenységként, majd a lakosság is ispotályokat alapított, ezzel gondoskodva a rászorultak ellátásáról.
Magyarországon a szociális munkafolyamatosan fejlődött, de radikálisan az 1990-es években alakult át. Az 1993. évi III. törvényt, a mai napon már többszörösen módosított szociális törvénynek nevezik. Ezáltal áttekinthetőbbek a szociális ellátások, körük bővíthető, de a mostani időszakban a szűkítés folyamata a jellemző. A gyakorlat különben is a szelektív megoldásokat részesíti előnyben.
Ebbe a hiányos, „válogatós” ellátórendszerbe esnek az idősek is, akiknek gondozása történhet otthonukban családtag, vagy házi segítségnyújtás keretében, illetve intézményi keretek között. Az első verzió az emberibb és mindenképp biztonságosabb lelkiekben az idősnek, de az intézményi ellátás napjainkra szakosodott formát öltött, a rászoruló idős, vagy gyámja több verzió közül választhat. Vagyis ha a rászorulót az alapellátás keretében nem lehet ellátni, akkor szakosított ellátás keretén belül gondoskodnak róluk.
Ilyen intézmények, mely az idősek körében a leggyakoribb az ápolást, gondozást nyújtó intézmények, amelyek önmaguk ellátására képtelen személyekről, akik rendszeres gyógyászati kezelésre nem szorulnak, idősek-, pszichiátriai-, valamint fogyatékosok otthonában kell gondoskodni. Az adott intézmény napi legalább háromszori étkezésről, mentális gondozásról és egészségügyi ellátásról gondoskodik.
A mentális gondozásnak rettentő nagy szerepe van abban az esetben, ha egy idős új lakóként kerül be egy szociális ellátást, hajlamos az izolációra, vagyis az elszigetelődésre. Ennek meggátolása legalább annyira a gondozók, mint a lakótársak feladata.
Címkékellátások formái Szociális törvény
Ezt mindenképpen olvasd el!
Fogyókúra-gimnasztika vátozó korban
Jól ügyeljünk arra, hogy mit eszünk. Nehogy a felesleges kilók lerakódjanak a kényes helyeken: a …