LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Pécsi Nemzeti Színházban 1969-ben mutatták be Illyés Gyula Tiszták című drámáját, mely eseménysorát tekintve egy várostroma, ez a külső környezet. A történet körülbelül 1243-ban, vagy esetleg ’44-ben játszódik Dél-Franciaországban, a mű alapja a következő: a vár parancsnoka Perella befogadja az inkvizíció elől menekülő tisztákat, görögül katharokat. A pápa és a francia király és a pápai követ nem ezen az állásponton van, ezért felszólítják Perellátl, hogy az egységes Franciaország érdekében irtsák ki az eretnekeket. A várbeliek ezeket a feltételeket elutasítják, itt és ebben találjuk a dráma ütközőpontját, majd az események felgyorsulnak és feltornyosulnak. A dráma az, hogy a tiszták ide menekítették szent könyveiket és irataikat, így azok a várral együtt elpusztulnak, tetőfokozásnak pedig azt a pontot tarthatjuk, amikor a provanszál nép és nyelv is velük együtt pusztul. Poétikailag az ostromlók és védők között csak a hadi események által vannak viszonyok, de ez nem képezi a dráma alapját. Az alakok között mindössze interperszonális viszonyok lépnek fel egy szerelmes éjszaka következményeként. Ez a pápai követ, Pierre-Amiel és Perella felesége között történt egykoron. A férfiban élénk emlék él a csodás éjszakáról, míg az az asszonyban élete legszörnyűbb bűnét idézi fel, a férjét sem engedi magához, inkább a tiszták közé szeretne állni. A mű végül azzal zárul, hogy a katharok önként vállalják a tűzhalált és a vétkes asszony közéjük lép.
Illyés Gyula drámáira, így a Tisztákra is érvényes, hogy éles gondolati, vagy problémakörök húzódnak meg a cselekmény fő irányvonalában, így megjelennek a történelmi, vagy attitűdbeli különbözőségek. Ez alól képez kivételt a ’74-ben, ugyancsak Pécsen bemutatott dupla, vagy semmi. Játékként szimbolizálja komoly mondanivalóját, hiszen egy bábjátékos és bábui játszanak lényegében. A történet röviden a következő: 2 család nagyon összevész, mert az erdő új gazdája ki akarja vágatni a fákat, de azonos favágókkal. A drámaiság alapjául szolgál, hogy a bábjátékost előtte meglátogatta a halál, s örök életet ígért neki –ez a sátán műve-, ha sikerül az embereket összebékíteni. A bábjátékos itt tulajdonképpen maga a művész, aki tisztességes, de törekvése hiábavaló. Amikor Ő meghal a bábuk újra kezdik a történetet, remélve sikerül összehozni a békét. A dráma csúcspontját az a gondolat jelképezi, hogy a világot pont a halál miatt nem lehet megváltoztatni, hiszen sem az embernek, sem pedig a művésznek nincs ideje rá. Amikor már kísérletezhetnének öregek, jön a halál. Innen a mű címe: Dupla élet kellene.
Illyés Gyula drámáit Pécsen a legtöbbet Sík Ferenc rendezte, aki Békéscsabán született 1931. március 25-én és Budapesten halt meg 1995. január 16-án. ’57-ben szerzett diplomát magyar –történelem – francia szakos tanári szakon, közben vezetője volt a Magyar Állami Népi Együttes tánckarának volt a vezetője és szólótáncosa. Eközben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolának rendező tagozatát, majd az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, Pécsen 16 évet töltött 1965. és 1981. között, majd főrendező, ’82 és 1995 között pedig a Nemzeti Színház rendezője volt, majd itt is főrendező 1991-től. Életének nagy alkotása a Gyulai Várszínház, melynek művészeti vezetője is volt 1973-1994 között. Pályafutása alatt vendégművészként is sokat rendezett, például a Szigligeti Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban, a Vígszínházban, de oktatott és rendezett Szabadkán, Temesváron, Helsinkiben is. Kitüntetései a következők: Jászai Mari-díj 1970-ben, érdemes-, majd kiváló művész 1975-ben és ’85-ben. A Kossuth-díjat 1994-ben kapta, majd a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Posztumusz megkapta a Magyar Örökség-díjat is.
