LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Nincs még egy olyan ország a Földön, amelyet a története során mind a múltban, mind a jelenben olyan erőteljesen áthatott és meghatározott volna a vallás, és amelynek a népei olyan sokféle és vallástörténetileg jelentőségteljes vallást alakítottak volna ki, mint Elő-India.
India első nagy civilizációja körülbelül 1500 éven át virágzott az Indus völgyében. Egykori központjai, amelyek porrá és hamuvá váltak, a mai Pakisztán területén találhatók, és csak a múlt században fedezték fel ezeket. A Kr. e. 3000-től kezdve Mezopotámia déli részén, az Eufrátesz és a Tigris között letelepedett sumérek híres ékírása feltűnően hasonlít az akkorra már hanyatló Indus-völgyi kultúra még megfejtetlen írásjeleihez. Más utalások is arra mutatnak, hogy Kr. e. 3000 körül indiaiak érkeztek a két folyó közötti területre, és olyan kultúrát hoztak magukkal, amely minden valószínűség szerint lényegesen régibb volt annál, amit ma általánosságban Indus-völgyi kultúrának tekintenek.
Ezek az indiaiak építették ki Mezopotámiában a sumérek hatalmas birodalmát. Behatóan foglalkoztak a csillagjóslással is, és az asztrológiai rendszerüket később a babilóniai kultúra is átvette. Művük, az „Ashtakavarga” az „erő nyolc forrásáról” ír; ezzel a kifejezéssel a hét bolygóra és az aszcendensre utaltak.
Az indiai szubkontinens északnyugati hegyi hágóin át Kr. e. 1800 és 1600 között nomád és pásztor életmódot folytató indoiráni népek érkeznek az Indus területére, akik a Kr. e. 2. évezred folyamán Közép-Ázsiából a Közel-Kelet felé terjeszkedő indogermán népvándorlás törzsei közé tartoznak. A harcos nomád pásztorok szétrombolják az ottani kultúrát, és benépesítik Észak-India legnagyobb részét. Ezek a világos bőrű bevándorIók árjának nevezik magukat (a szanszkrit „arya” szó jelentése: a nemesek), így különböztetik meg magukat az alávetett, sötétbőrű népességtől, akiket jobbággyá és rabszolgává tesznek.
