LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A nők akaratlan vizeletcsepegése gyakori probléma, akár női népbetegségnek is nevezhetjük. Legtöbben nagyon szégyellik, szükséges, tűrni való rossznak tartják, emiatt orvoshoz sem mernek fordulni. Nemcsak az időskor betegsége ez, hanem a korai középkoré is, sőt fiataloknál is felléphet.
A panaszokat okozhatja gyulladás, idegrendszeri elváltozás, de leggyakrabban a medencefenék-izomzat meggyengülésével függ össze. A kialakulás valószínűségét fokozza az elhúzódó nehéz szülés, mely után a gát nem regenerálódik maradéktalanul, továbbá a nehéz fizikai munka, az elhízás, az állandó székrekedés. Az életkor előrehaladtával a medencefenék-izmok sorvadnak, s ez különösen a nemi hormon termelés csökkenése, azaz a klimax után szembetűnő.
A diagnózis felállítása legtöbbször már a panaszok alapján lehetséges, de a pontos oki kezeléshez szükség lehet vizelettenyésztés, hólyagtükrözés, ultrahang- esetleg röntgenvizsgálat elvégzésére is. A kezelés lényege, hogy az esetleges fertőzést megszüntessük, és a medencefenék izomzatát erősítve az eredeti viszonyokat helyreállítsuk. Ez történhet gyógyszeres kezeléssel, intimtornával, elektromos ingerléssel, végső esetben műtéti megoldással. A műtét sikere szempontjából sem mindegy, hogy az izmok milyen állapotban vannak, ezért az intimtorna mind a műtét előtt, mind utána, egyaránt javasolt.
Kétségtelen, hogy a medencefenék-izomzat imtimtornával való erősítése kultúránktól idegen, mégsem kell ezt a több ezer éves értéket úgy kezelnünk, hogy ez a távol-kelet szexszínpadjaira való látványosság. Azokban az országokban, ahol az intimtorna széles körben elterjedt, lényegesen ritkábbak az inkontinenciás panaszok.
Szülés után a gát regenerálására, illetve az inkontinenciás panaszok csökkentésére a Kegel-féle gyakorlatok ajánlottak. Ezek tulajdonképpen az intimtorna alapjai.
A medencefenék tréning bármelyik életkorban elkezdhető, leghelyesebb lenne, az első szülés előtt elsajátítani minden nőnek, s utána folyamatosan gyakorolni.
A panaszok jelentkezésekor a háziorvostól, a nőgyógyásztól, illetve az urológustól kaphatunk segítséget. Az évenkénti rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés ebből a szempontból is elengedhetetlenül fontos.
